Élt egyszer egy macska, akinek Zsigmond volt a becsületes neve, de csak Zsigónak becézték. Az évek során úgy gyarapodott a neve, mint a katonai kitüntetések egy tábornoki zubbonyon. Zsigó 19 (!) évet élt és hosszú élete alatt a neve A.E Benyovszky Móriczizmó Zsigmondovits IttisvanegyJózsy Gerzson Jenő Benő–vé teljesedett. Lehet, a pontos miértekre már a gazdik is hiányosan emlékeznek.
Zsigóval nem igazán csíptük egymást, megérezhette, hogy nem szívelem a nemzetségét. Néha belelógattam a farkát a vízbe és elkövettem ellene hasonló galádságokat, utált is érte kellőképp. Nem feledte el rendszeresen fújással tudatni velem, hogy ez az ő (!) lakása, nála én csak megtűrt személy vagyok. Barátnőm legyintett a konfliktusunkra, de sosem értette igazán, miért nem lehet szeretni a macskákat. Megvoltak a közös szokásaik, Zsigó bejáratos volt a szekrénybe a pulóverek közé, a barátnőm férje kis kibújó ablakot készített neki, ahol kiléphetett a szúnyoghálón az ablakpárkányra a galambokkal csevegni, és még sorolhatnám kiváltságait. De engem pár hetes korában megutált és ezt nem feledte 19 éven át.
Nem tudom, miért alakult így, de nem szeretem őket. Megszeretgetem, megsimogatom, és maga az állat tökéletességét, szépségét bámulom, de nem, nem tudom megszeretni egyiket sem igazán. Viszont mindig is szerettem magát a karaktert, meséket, figurákat. Volt egy virágos textilmacskám. Pontosabban ma is megvan. Szerettem Szerénkét és Lukréciát, Cicamicát a Futrinka utcából, és Mirr-Murrt, a kandúrt. A favorit Kormos István macskaserege volt. Könyvben persze, és majd jóval később rajzfilmen.
http://www.youtube.com/watch?v=KD3OBjUazRI Utánozhatatlan! :D
Mörrenmorcogiék egyik rokona sikeredett talán épp ezért a mai napon:
És elkészült kecsesebb változatban is:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése