Translate

2011. augusztus 31., szerda

Igazgató úr és az énektanárnő



Még mielőtt azt hinnétek, azért készítettem baglyot, mert nagy divatszezonját élik a bagolyos/baglyas/baglyos (?) holmik, elmesélem a történetét.
A minap este… éjjel … a bátyám azt írta nekem a chat-en, hogy éjjeli bagoly vagyok. Na persze, ő mélyen aludt már, ugye. …

Nem szeretek beállni a sorba, erről már értekeztem itt régebben, de elindult a fantáziám, ment utána a kezem és megszületett 2 bagoly. És biztos ismeritek az érzést, mikor ránéztek egy kutyára, egy madárra, egy felhőre… és beugrik egy karakter. Így lett nekem e két figura az igazgató és az énektanárnő:

 

Nem nevesíteném tovább, de még gyerekkoromra „nyúltam vissza”. (volt iskolatársak próbálkozhatnak…)

Aztán jókat vigyorogtam magamban bagolyteremtés közben, mert az jutott eszembe, mikor a fiam az iskolában a „j vagy ly” rejtelmeivel ismerkedett. Becsülettel izzadt a rögzítéssel, de egy emlékezetes alakítása fennmaradt. Tollbamondás. Az eredmény egyetlen hibásan leírt szó, de az aztán alaposan helybenhagyva: „bagj”. Ez állt az utolsó sorban.

És olyan jól szórakoztam, hogy "elkészült" Józsi bácsi és Szilvike is.




Végül egy celeb bagoly, akit a maga esetlenségével mindenki szeret és mindenki ismer, megnézni kötelező, mert jól esik!
http://www.youtube.com/watch?v=jqFXc8ueChI

(A figurák kitűzők, képeket és egyéb infót a Fb oldalamon http://www.facebook.com/pages/Kincses-fi%C3%B3k-%C3%A9kszert%C3%A1r/257124630979304 találtok még róluk.

2011. augusztus 29., hétfő

Rézvirág, katonarózsa, vasrózsa


Ki hogy ismeri? Egyik kedvenc virágom. Számomra kettősséget testesít meg, mert késő őszbe nyúlóan virágzik, mikor már minden sárgul és aludni készül. A saját leveleit is sodorja már a hideg, ő mégis szebbnél szebb színekkel festett arcát emeli az utolsó napsugarak felé és dacosan mosolyog.
Azt gondolnánk, hogy őshonos kerti virágunk, mert valóban elterjedt és kedvelt növény, holott Mexikóból származik és ott vadon tenyészik. Nemesített fajtái is ismeretesek, ezektől erednek a különféle elnevezések.
Most olvastam, hogy legényrózsának is hívják, mert a falusi legények ezt tűzték a gomblyukukba, ha lányos házhoz mentek udvarolni. Sőt nagymamavirágnak is nevezik, mert nem hiányozhatott a házak előtti kis előkertekből.
Ennek ellenére kislányoknak készítettem. Oviba, iskolába készülő, hosszúhajú szépségeknek, a rakoncátlan tincseket megzabolázandó.


Anyukák is bátran viselhetik!
Még több kép: http://www.facebook.com/media/set/?set=a.257868667571567.67656.257124630979304

2011. augusztus 27., szombat

Lóhere

Tegnap a szimbólumoknál tartottam mézeskalács téren. Minden megfontolás nélkül, véletlenül egy újabb jelkép ihletett meg, amire a noteszemben leltem rá. Préselődik már egy ideje...
Az európai kultúrkörben a hagyomány a szerencse szimbólumának tekinti. A négylevelű lóhere szerencsét hoz, de a háromlevelű is nagyon hasznos, méghozzá egészségünkre.  A lóhere kiváló emésztésjavító, segít a székrekedésen, a vízhólyagproblémákon, nagyon jó méregtelenítő. Javítja az étvágyat, és enyhíti a megfázás tüneteit.
Körülbelül minden tízezer háromlevelű fehérherére jut egy négylevelű növény. A levelek száma még ritkábban négynél több is lehet. Kialakulásának okai pontosan nem ismertek, egyes tudósok a környezeti hatásnak, míg mások genetikai hibának tartják.
A hagyomány szerint minden levél szimbolizál valamit. Egy a hitet, egy a reményt, egy a szeretetet, és egy a szerencsét.
Kezdődik az iskola. Vizsgaidőszak, dolgozatok, és ünnepek előtt jól jönne a lottóötös… Aki szeretne egy szerencsehozó négylevelűt, sikítson!

Van kulcstartó.

 Van fülbevaló.

 Van nyaklánc

Egyebekben eszembe jutott gyerekkorom egyik meséje. A címe az nem, de mindentudó kedves barátném postafordultával küldte: Marci és a kapitány.  Emlékeztek? „Zöld a fű és kék az ég, legeljetek lóherét!”
http://videotar.mtv.hu/?k=marci+%C3%A9s+a+kapit%C3%A1ny

2011. augusztus 26., péntek

Mézeskalács

A mézeskalács készítése komoly hagyományokkal rendelkezik Változatos alakjával és díszítésével sokféle jelképet jeleníthet meg. Eredetileg az isteneknek felajánlott ajándék szerepét töltötte be, majd az egymás közti ajándékozás tárgya lett. A meseirodalomban is találkozunk vele, a Jancsi és Juliskában szerepel egy mézeskalács ház, mely a csábítás szimbólumaként jelenik meg. Az évszázadok alatt jelképi rendszere alakult ki a díszítésének, formában, díszítményben egy-egy eseményhez köthető.
Manapság szinte minden alkalomra készíthető: esküvő, húsvét, karácsony, kedvelt vásári ajándék, ésatöbbi…

Alkalom most nem volt arra, hogy eszembe juthatott volna a mézeskalács. Kezembe került egy anyagdarab, amiről viszont azonnal erre asszociáltam. Az első darab, mint szokott, nem sikerült. Selejtes, csálé, kimaradt az akasztója, és különféle öltésekkel készült. De a többit megmutatom.

Süssetek a hétvégén, én meg varrok nektek! Gondoljatok a karácsonyra már most, észre sem vesszük és a nyakunkon lesz!

2011. augusztus 25., csütörtök

Nyárban tél

Ma elbeszélgettem magammal... Szoktam. Elvégre Ikrek vagyok, és amióta ezt tudom, ragaszkodom hozzá, hogy úgy is viselkedjek, ahogy ezt a csillagok előírják egy Ikreknek. Ez ritkán tudatos, vagyis akár lehet benne valami... Rendszeresen ellentétes dolgokat keresek, és mindig máshol akarok lenni.
És még mielőtt elkönyvelnék Puskás Petinek és Janicsák Vecának, a fiatalabbak kedvéért aláhúzom, hogy a Piramis írta és játszotta (jórégen...) a kedvenc nótámat, ami úgy igazán szimplán, egyszerűen és frappánsan összefoglalja azt, amit eddig az Ikrekségről írtam. Kb. ennyi. Télen nyarat várok, nyáron havat, ha otthon vagyok, dolgozni vágyom, ha dolgozom, a szabadságról álmodom. Persze lehet, ezzel más is van így, nem hiszem, hogy teszemazt egy Vízöntő ne érezhetne így.
Most, hogy mindenkit összezavartam, mert mit is akarok írni? Kizárólag ennyit, hogy ma, a legnagyobb nyárban mézeskalácsokat készítettem. Nem tésztából. Garantáltan tartósítószer nélkül varrtam őket.
Mutassam?

2011. augusztus 23., kedd

A bölcsi

A bemutatkozásban azt írtam, hogy dolgozom. Ez gyakorlatilag igaz, hisz az anyaság önmagában egy kőkemény munka. A kisebb fiam elsején lett két éves, és aznap kezdte a bölcsődei beszokást is. Ugyanis visszamegyek dolgozni. Október 3-tól. Szóval most már nem gyed-en lévő anyuka vagyok, hanem szabadságon lévő, dolgozó nő. Harcolok az érzéseimmel, de kénytelen vagyok így tenni. Olyan kispolgáriasan hangzik, hogy reggelente ezentúl elindulunk munkába, a gyerekek meg iskolába, bölcsődébe mennek. Pedig az én világom más. De néha nem árt beállni a sörbe sorba.


2011. augusztus 22., hétfő

Első levél...

... melyben semmi különöset nem szeretnék közölni azon kívül, hogy rászántam magam. Elkészült a Fb oldalam és a blogot is készítem. Tulajdonképp abszolút hozzá nem értéssel és mindenféle tapasztalat nélkül kezdek hozzá, nem tudom, hogy működik és hogyan alakítható.
Meglátjuk.