pink

pink by nagyemese featuring a leather shoulder bag

Ksubi slim shirt
$259 - superette.co.nz

J brand jeans
$158 - amrag.com

Blowfish ankle strap flat
$40 - dsw.com

Tory Burch leather shoulder bag
jildorshoes.com

Alkemie austrian crystal earrings
$120 - econsciousmarket.com

Monsoon flower hair accessory
£6 - monsoon.co.uk

Belle Maison Interiors> Home > MIRRORS > LARGE MIRROR 48" X 72" Frame...
£325 - bellemaisoninteriors.co.uk

Bújócska

Történt egyszer, hogy Életem Párjának eltűnt az övéről a bújtató. Ilyen mindenkivel előfordult már, gondolom. Mert elrepül az a kis hurok és lehet keresgélni. Persze legtöbbször nem is kerül elő, főleg, ha erről egy gyermek is gondoskodik, ugye. Nem egyszer láttam már másnál, sőt Ő is ezt alkalmazta: befőttes gumit húzott az övre és már indult is… Dehát hogy néz már ki a piros, kék, sárga, zöld befőttes gumi a fekete bőr övre húzva?! És ez még hagyján is, ugye, de hogy ezek napi szinten elszakadnak, azt már a fene egye meg!

Aztán tegnap előtt este eszembe villant, hogy itt ez a csomó bőrdarab (http://kincsesfiok.blogspot.com/2011/09/ilyen-volt-ilyen-lett-avagy-hulladek.html), hát hipp-hopp összeöltök én egy bújtatót. De ha már összeöltöttem, ne legyen már holmi mezei, egyszerű és átlagos bújtató! Szélesebbre vágtam a csíkot és kapott egy bőr gombot, egy régi-régi bőrkabátról való kopott, bőr gombot. Mmmmmmmmmmm……… :D

Aztán megeredt a kezem, és még nem is értem az ötleteim végére. Van, amelyik abszolút egyedi, mert a kincses fiókból való gombokkal díszítettem, és ezekből nagyrészt csak egy van. Van, ami hasonló formában megismételhető, de az övek szélességét mindenképp ismernem kell hozzá. Ezek 3-4-5 cm-es övekre készültek. És mondom: még nem is értem a végére!…

Még több fiús:

  

 Még több női:

 

 

És gondoltam a gyerekekre is :

Sőt. Tovább is van, mondjam még? :D

Mese nincs, ősz van

Tegnap volt az őszi napéjegyenlőség, itt a meteorológiai ősz Hiába van még gyönyörű idő, a reggelek  már hűvösek, és egyre korábban sötétedik. Ilyenkor még szeretem. Mikor aranybarnán ragyog a táj, még melegít a nap, még nyílnak a rozsdabarna levelű virágok, még levehetem a pulóvert délben, még működik a szökőkút, még nincs eső és még mindenki mosolyog. Mert aztán az aranybarna leveleket leveri az eső és eltűnnek a színek. Ez az elmúlás mindig frusztrál engem. Én ezt nem tudom mással azonosítani, én innentől már fázom és a tavaszt várom.

Persze a természet tesz az én érzéseimre, és megy az élet tovább…

Októbertől munkába állok, megyek vissza dolgozni. Tegnap végképp elgondolkodtam, bár nem ez volt az első álmatlan éjszakám a téma nyomán. Aki ismer művelődésszervezőt, az tudja, hogy ez az a munka, ami nem nyolctólnégyig tart. Szeretem a munkámat, szeretem a munkahelyemet és szeretek minden egyes rendezvényünket, akár hétfő délután van, akár szombat reggel, akár egy órás, akár egész napos. De most elbizonytalanodtam. Ezt most egy bacitesztelő bölcsődés kétévessel kell megtennem. Nincs mese, a művházban fog felnőni, ahogy én. :D Merthogy ÉletemPárjáé a másik olyan szakma, ami nem nyolctólnégyig tart. Aki ismer fotóriportert, az tudja… :D Össze kell egyeztetnünk két összeegyeztethetetlennek tűnőt. De most mi a fenét aggódom, hisz nem tehetünk mást, meg kell oldanunk, vagyis menni fog. Ugye.

Aztán meg ahogy szalad az idő, észre sem vesszük és itt a karácsony, szépen belerázódunk a helyzetbe és úgyis mindig lesz valami, amit meg kell oldani.

De most még melegen süt a nap, lehet kavicsozni a porban és ki kell élvezni az utolsó 9 napot itthon! :D

Meska

Tipródom egy ideje, hogy belekezdjek-e. Lesz-e rá igény. Ha lesz rá igény, akkor lesz-e rá időm és energiám. (most megyek vissza gyed-ről dolgozni, nyilván nem egyszerű periódusa lesz az életemnek…) Barátnőm szokta mondani, hogy a dolgok kiforogják magukat és hajlamosak a jó irányba alakulni. Vagyis nem kellene ezen aggódnom. Így megcsináltam a Meska boltomat. Csak pár dolgot töltöttem fel. Regisztráció és termékfeltöltés után a „bolt” még inaktív, 48 órán belül (munkanap!) élesítik be. Ellenőrzik az termékfeltöltés helyességét és a minőséget. Tehát jelen pillanatban már ott vagyok, de nyilvános boltfelületem még nem látható. Viszont –elvileg szerdától ugye,- elérhető vagyok ott is. :) Még nem tudom, hogy ennek örüljek vagy ne, de pillanatnyilag van egy olyan jó érzésem. Aztán meglátjuk.
A Meskára új képeket készítettem, és találtam a kincses fiókban egy csavart rózsát, amit még nem mutattam. Még meggondolom, ezt feltegyem-e, mert ott csak a legjobban sikerült darabokat szeretném megjelentetni.

Ilyen volt, ... ilyen lett ... (avagy Hulladék-bőr blues)

Hulladék… milyen rosszul hangzik ez a szó! Pedig mekkora kincs lehet. A kis művházban, ahol dolgozom, nyáron kézműves táborokat szervezünk. Sok helyről szerzünk be „hulladékot” alapanyag gyanánt. Könyvkötőtől, nyomdából, cipésztől, varrónőtől… mind-mind felhasználható „lom”, amit ők kidobnának. Mindent meg kell becsülni, gyerekkorom óta tudom ezt. Így hát borzasztó lelkes lettem, mikor a minap üzenetet kaptam, hogy egy szatyornyi bőrdarabkát kaphatok, ha elmegyek érte. Nanáhogyjóhogy! …

A hulladék bőr olyan, hogy vakon nem nagyon tudod megtervezni azt, amit készíteni szeretnél belőle. Alig vártam, hogy elcsendesedjen este a Népem. Kiborítottam, válogattam a színeket és elkezdtek körvonalazódni az apróságok. Máris látni kezdtem, miből mi lehet. Persze bőrt varrni kézzel nem egy leányálom, de kihívás, és az eredmény tetszetős.

Nézzétek csak. Ilyen volt:

Ilyen lett:

 Emlékeztek a Hétszínvirág című mesére? :) Ez a hétszínvirág még képlékeny. Barna hajban nagyon jól mutat, hajráfon lenne a helye, de tudok rátenni kitűzőalapot, vagy medálnak is el tudom készíteni. Szeretné valaki?

JÁTÉK

Játék-menetrend(etlen).

Nem tudom, hogy más oldalakon volt már-e ilyen, remélem, én találtam fel a spanyolviaszt! :D No. Hát eltérünk a 100-200-300….. és a 111-222-333……-as játékoktól és egy rendszertelennek tűnő, egyébként valóban logikátlan számsor alapján hirdetek sorsolást vagy játékot.
Az alábbi létszám szerint haladunk: (ki találja ki, hogy milyen számok ezek?)

103, 214, 330, 422, 510, 607, 728, 801, 909, 1016, 1122, 1208, de ez már olyan távolinak tűnik, hogy nem is merem tovább gondolni…

Aki leghamarabb írja a Facebook oldalon a link alá kommentbe a számsor helyes megfejtését, megnyeri az egyik, általa kiválasztott organza virágot. A másikat kisorsolom, azok közt, akik ezt a bejegyzést a Fb-on lájkolják. A szerencsés szintén választhat. Amennyiben a nyertesek kitűzőnek vagy hajcsatnak kérik, a kitűző alapot ill. hullámcsatot felvarrom rá, egyéb megoldás esetén magában küldöm a virágot.
Ha véletlenül nem lenne helyes megfejtés, a próbálkozók közt fogom kisorsolni a virágot.


A nyertesek a Fb oldal organza című mappájából választhatnak.

A jéték a helyes megfejtés beérkezéséig tart, a lájkolós sorsolásra szeptember 18.,  vasárnap este 8-ig lehet jelentkezni!

Egy szobanövény második élete

Volt egyszer egy sefleránk (vagy sugáralália, ha valaki így ismeri). Kaptam Azanyósomtól, mert nála nem ment semmire, nem nőtt, nem szépült. Seflera komám nagyon szerette az új helyét, a hatodik emeleti aprócska, világos lakás napfénytáncoltató könyvespolcát. Szerettem figyelni, ahogy világoszöld pici kis „kezecskéket” növesztett, amikből egyre nagyobb levelek fejlődtek. (Beszéltem is hozzá, de ezt nem taglalom, mert sokan nem értik...)

Szerettem. Került a töve mellé egy támaszték, azon egy csipeszkatica lakott. A szárán műanyag kígyó tekergett, és ha néha eldobálta régi leveleit, a tengerimalacok előszeretettel szedegették össze esténként. Aztán elköltöztünk. Ez a lakás valamivel nagyobb, valamivel sötétebb és valamivel nedvesebb a levegő. A seflera zokon vette ezt. (én is, de ez másik történet) Hiába beszéltem hozzá, hiába ápolgattam, hetek alatt eldobálta az összes levelét, és csak a fás szára maradt meg. Nem volt szívem kidobni, ugyanott, ugyanúgy állt a helyén egy darabig. Elég szomorúan nézett ki, ezért az újrahasznosítás jegyében hasznossá tettem. Kivirágzott újra, de már nem kell locsolnom!

 

Ékszertartóként funkcionál tovább.  Nézzétek csak: ott a Kócosom (az Alma medál és gyűrű), a Mirtusz gyűrűm, a két fciskaságom, Anpebe Emese-karkötője és a többi szépségem. :)

A csipeszfigura macskára pedig azért helyeztem hangsúlyt, mert ugyan e helyen "csak" dísz, de én készítettem! :)

Variációk egy témára (avagy Csavart rózsa blues...)

Nem régóta tevékenykedem ilyen aktívan, de az ügyes és igényes alkotókat régóta keresem és figyelem. És jókat mosolygok, amikor berzenkednek, hogy ki másol kit. Pedig ugyebár tudjuk, hogy nincs új a nap alatt. Ha egy technikát a saját két kezeddel a saját ötleteid alapján gyakorolsz, az elvileg a tiéd. Persze, ennek jogi oldalai is vannak. De nyilván bosszantó, ha megszólalásig hasonló termék köszön rád valahonnan, mint amit te kísérleteztél ki és kezdtél el készíteni. Éppen ezért amiket most mutatok, (talán) egyedi darabok, és csak azért készültek, mert tudni akartam: én vajon tudok-e csavart rózsát készíteni. Na, hát nem nagy ördöngősség, bár biztos kezdetleges és béna próbálkozások. De igyekeztem őket úgy felhasználni, ahogy nem láttam még máshol. Bár tetszik a technika, nem nagyon csinálok majd ilyet. Ha valaki szeretne ilyet, eladóak, vagy ha ötlete van, szóljon, megcsinálom. Na jó, ne legyek ennyire magabiztos: megpróbálom… :D 

Két rózsa, kitűzők. (a Fb-on jobb képeket is találtok róluk)

Csigabiga :))) Felvarrható hajcsatra, hajráfra, kitűzőre.

És a háromrózsa kitűző. :)

 Most van még készülőben egy medál, ezt is hamarosan megmutatom a Fb-on! 

Innen tanultam, próbáljátok ki: http://1meter.blogspot.com/search/label/%7BDIY-%20Mit%3F%20Mivel%3F%20Hogyan%3F%7D

Mit csinálnak télen a tengerészek?

Aki olvasta a Zabhegyező című könyvet (J.D.Salinger), az tudja miről beszélek, aki nem, az hátha most kedvet kap. (megéri az élmény, én mondom!) "Én, tudod, New Yorkban lakom, és arra a tóra gondoltam a Central Parkban. Hogy vajon befagy-e, mire hazamegyek, és ha igen, akkor hol lesznek a kacsák. Képzeld, azon spekuláltam, hova mennek a kacsák, ha befagy a tó. Jön egy tag valami kocsival, és elviszi őket az állatkertbe, vagy mi? Vagy egyszerűen elrepülnek?" Caulfield dilemmája többször megjelenik a könyvben, hol öreg tanárát, hol a taxisofőrt kergetve őrületbe ezzel.

No. Hát valami hasonló kérdéskör kezdett foglalkoztatni tegnap, amikor elkészítettem ezt a tengerész stílusú brosst. (Vagy kitűzőt, vagy felvarrót.) Mégis mit csinál egy tengerész télen?

És mi lesz a tengerészdivat-mániákusok tengerészdivat-mániájával télen? 

Van még 5 db ilyen vasmacskás gombom. Gondolkodjam még tovább? Lesz rá kereslet? Hogy látjátok? Készítsek még tengeré(k)sz/ert? Tengerészzsákot? A kulcstartó mintájára……

Nyáron még könnyebb dolgom volt: nyaralás, (magyar) tengerpart, forró szelek. Ez ihlette azt a füzetborítót, melyet a kisfiamnak varrtam és PandArte Dóri posztjában is megjelenik. Olvassátok szeretettel azt is ebben a hirtelen jött őszben! : http://pandarte.blogspot.com/2011/08/last-minute-irany-tenger.html

Zsák a foltját

Van egy kis baráti közösség, melynek tagja vagyok. Az interneten találkoztunk össze, egy téma kapcsán. Egy játék aktív résztvevői voltunk és a játék vonalát követve létrehoztunk egy oldalt, ahol „háziversenyeken” saját készítésű tárgyakat lehet nyerni. Egyszer, amikor rám került a sor, és az aktuális heti játékot én hirdettem ki, eszembe jutott, milyen jó, hogy ezekkel az emberekkel megismerkedtem, hogy az ország különböző pontjairól írunk, játszunk, néha csak csevegünk. De egy biztos: hasonszőrű emberekre leltem, amiért végtelenül hálás vagyok. Vagyis egymásra találtunk, mint zsák és a foltja(i). Így akkor apró kis barátságzsákokat készítettem, Ilyeneket. Aki hordja és ránéz, biztos eszébe jut ez a kis csapat. 

 

És ezek a mostaniak. Barátoknak, szerelmeseknek, karácsonyra vagy "csak úgy".

 

Az alábbi videó nem rólunk szól, de nagyon aranyos. Hát ilyen az, amikor megtalálja zsák a foltját. :D
http://www.keptelenseg.hu/keptelenseg/zsak-a-foltjat-3742

Valódi oroszlánbőgés

Szerintem nem létezik emberfia, aki ne fújná kívülről a Keménykalap és Krumpliorr epizódjait. És biztosan vagyunk jópáran, akik ugyanígy játszottunk cirkuszosat és próbáltuk rögzíteni az oroszlánbőgést az állatkertben. Ugyeugye? http://www.youtube.com/watch?v=aSFkDLAtbmo&NR=1

A cirkuszban is őket bámultuk, ahogy az idomár megalázza, de szemében ott félelem és a tisztelet. Abban is biztos vagyok, hogy nem csak én akartam oroszlánidomár lenni.  

Anyukám mindig azt mondogatja, hogy ha valamit nagyon akarsz, annak teljesülnie kell. Az álmok valóra válnak. Van két fiam. Születési dátumuk július 28. és augusztus 1. Vérbeli kisoroszlán minkettő.

Profi oroszlánidomító lettem, ugye elhiszitek? :D

Valódi oroszlánbőgés:

A három generáció: Az Öreg Kirány, a Király és a trónörökös.

Pipacsvirág(om)

Schaffer Erzsébet. Ha öt percre el akarsz csendesedni, elfeledni mindent és a lelkedet pihentetni, akkor őt ajánlom. gyakran kezembe veszem a köteteit.. Főleg az első kettőt. A Pipacsvirágom és a Bodobács olyanok, mintha régi könyvek lennének. Nagyanyám bibliája jutott eszembe. A lapok sárgák voltak, különösen a sarkainál, itt-ott szamárfül jelzett fontos sorokat, a lapok pedig kincseket rejtettek. Apám újságszélre firkált őszinte gyerekrajzát, apróra hajtott levelet, préselt gyöngyvirágot, dédnagyanyám fényképét. A Pipacsvirágom is kincseket rejt. Egy fényképet, amin - nahát, - épp pipacsot szedek, a fiam összevissza görcsölt „fonott” könyvjelzőjét, egy préselt ibolyát, (igaz, már színét vesztette), egy barátnőmtől őrzött kedves levelet, az elejében a párom sorait és több sarkában szamárfület. Nem hanyagságból. Jeleznek valamit…

Szeretem a pipacsot, a mezei virágokat, a nyarat. Azt a nyarat, aminek az illatát télen is az orromban érzem: a száraz, poros, forró és aranysárga nyárét. …

Macskamese

Élt egyszer egy macska, akinek Zsigmond volt a becsületes neve, de csak Zsigónak becézték. Az évek során úgy gyarapodott a neve, mint a katonai kitüntetések egy tábornoki zubbonyon. Zsigó 19 (!) évet élt és hosszú élete alatt a neve A.E Benyovszky Móriczizmó Zsigmondovits IttisvanegyJózsy Gerzson Jenő Benő–vé teljesedett. Lehet, a pontos miértekre már a gazdik is hiányosan emlékeznek.

Zsigóval nem igazán csíptük egymást, megérezhette, hogy nem szívelem a nemzetségét. Néha belelógattam a farkát a vízbe és elkövettem ellene hasonló galádságokat, utált is érte kellőképp. Nem feledte el rendszeresen fújással tudatni velem, hogy ez az ő (!) lakása, nála én csak megtűrt személy vagyok. Barátnőm legyintett a konfliktusunkra, de sosem értette igazán, miért nem lehet szeretni a macskákat. Megvoltak a közös szokásaik, Zsigó bejáratos volt a szekrénybe a pulóverek közé, a barátnőm férje kis kibújó ablakot készített neki, ahol kiléphetett a szúnyoghálón az ablakpárkányra a galambokkal csevegni, és még sorolhatnám kiváltságait. De engem pár hetes korában megutált és ezt nem feledte 19 éven át.

Nem tudom, miért alakult így, de nem szeretem őket. Megszeretgetem, megsimogatom, és maga az állat tökéletességét, szépségét bámulom, de nem, nem tudom megszeretni egyiket sem igazán. Viszont mindig is szerettem magát a karaktert, meséket, figurákat. Volt egy virágos textilmacskám. Pontosabban ma is megvan. Szerettem Szerénkét és Lukréciát, Cicamicát a Futrinka utcából, és Mirr-Murrt, a kandúrt. A favorit Kormos István macskaserege volt. Könyvben persze, és majd jóval később rajzfilmen.

http://www.youtube.com/watch?v=KD3OBjUazRI Utánozhatatlan! :D

Mörrenmorcogiék egyik rokona sikeredett talán épp ezért a mai napon:

És elkészült kecsesebb változatban is: