Schaffer Erzsébet. Ha öt percre el akarsz csendesedni, elfeledni mindent és a lelkedet pihentetni, akkor őt ajánlom. gyakran kezembe veszem a köteteit.. Főleg az első kettőt. A Pipacsvirágom és a Bodobács olyanok, mintha régi könyvek lennének. Nagyanyám bibliája jutott eszembe. A lapok sárgák voltak, különösen a sarkainál, itt-ott szamárfül jelzett fontos sorokat, a lapok pedig kincseket rejtettek. Apám újságszélre firkált őszinte gyerekrajzát, apróra hajtott levelet, préselt gyöngyvirágot, dédnagyanyám fényképét. A Pipacsvirágom is kincseket rejt. Egy fényképet, amin - nahát, - épp pipacsot szedek, a fiam összevissza görcsölt „fonott” könyvjelzőjét, egy préselt ibolyát, (igaz, már színét vesztette), egy barátnőmtől őrzött kedves levelet, az elejében a párom sorait és több sarkában szamárfület. Nem hanyagságból. Jeleznek valamit…
Szeretem a pipacsot, a mezei virágokat, a nyarat. Azt a nyarat, aminek az illatát télen is az orromban érzem: a száraz, poros, forró és aranysárga nyárét. …
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése