Mese nincs, ősz van

Tegnap volt az őszi napéjegyenlőség, itt a meteorológiai ősz Hiába van még gyönyörű idő, a reggelek  már hűvösek, és egyre korábban sötétedik. Ilyenkor még szeretem. Mikor aranybarnán ragyog a táj, még melegít a nap, még nyílnak a rozsdabarna levelű virágok, még levehetem a pulóvert délben, még működik a szökőkút, még nincs eső és még mindenki mosolyog. Mert aztán az aranybarna leveleket leveri az eső és eltűnnek a színek. Ez az elmúlás mindig frusztrál engem. Én ezt nem tudom mással azonosítani, én innentől már fázom és a tavaszt várom.

Persze a természet tesz az én érzéseimre, és megy az élet tovább…

Októbertől munkába állok, megyek vissza dolgozni. Tegnap végképp elgondolkodtam, bár nem ez volt az első álmatlan éjszakám a téma nyomán. Aki ismer művelődésszervezőt, az tudja, hogy ez az a munka, ami nem nyolctólnégyig tart. Szeretem a munkámat, szeretem a munkahelyemet és szeretek minden egyes rendezvényünket, akár hétfő délután van, akár szombat reggel, akár egy órás, akár egész napos. De most elbizonytalanodtam. Ezt most egy bacitesztelő bölcsődés kétévessel kell megtennem. Nincs mese, a művházban fog felnőni, ahogy én. :D Merthogy ÉletemPárjáé a másik olyan szakma, ami nem nyolctólnégyig tart. Aki ismer fotóriportert, az tudja… :D Össze kell egyeztetnünk két összeegyeztethetetlennek tűnőt. De most mi a fenét aggódom, hisz nem tehetünk mást, meg kell oldanunk, vagyis menni fog. Ugye.

Aztán meg ahogy szalad az idő, észre sem vesszük és itt a karácsony, szépen belerázódunk a helyzetbe és úgyis mindig lesz valami, amit meg kell oldani.

De most még melegen süt a nap, lehet kavicsozni a porban és ki kell élvezni az utolsó 9 napot itthon! :D