Translate

2013. augusztus 6., kedd

Úton voltunk...

Amikor egy hete, kedd reggel elindultunk, Anyukám a nyakát behúzva integetett utánunk az esernyő alá bújva, és azt mondogattam magamban, az nem lehet, hogy az időjósok ekkorát tévedjenek.
A reggeli hirtelen jött eső miatt bedobáltam az esőkabátokat még a csomagok tetejére, de kimondottan nyárias időre pakoltam össze. Hamar kiderült, ez csak a rossz vicc része volt a nyaralásnak, 40 km után kezdett kisütni a nap, és onnantól kezdve csak melegedett az idő is és a Balaton vize is. :D (eltekintve az első nap fújó viharos széltől, ami miatt az embernek nem is volt kedve kibújni az amúgy kellemes vízből :) ) ...



 ... Az első két (másfél) nap most is eltelt a "végre újra itt" érzésével, és idén is leteszteltük a Bendegúz téri jól bevált sülthalat, finom volt, mint mindig, viszont a lángos rémes csalódást okozott... Lehet, hogy hülyén hangzik, de rettentő rosszul esett, amikor egy alig két tenyérnyi, lapos, zsírban tocsogó "sajtos lángost" kaptam, amin mutatóban volt sajt, a közepe pedig ropogott, mindezt képzeljétek el hidegen... Hát brrrr. A hamburger, ugyanott egy hangyányival kisebb sokkot okozott...

... Mint ahogy sok(k) volt nekünk az is, hogy Szárszó központjába, a szépen rendbe hozott térre, a zenepavilon és a Csukás Színház mellé beengedték az ugrálóváras-körhintás wurslit. ?? Agyoncsapja az összképet, a hangulatot, képzeljétek el, hogy elindultok a központi partra (ahol nem lehet fürdeni, csak a látványban gyönyörködni) sétálni, andalogni, megbújni a félreeső padokon, hattyút etetni, megnézni a naplementét, és ... belefuttok egy gyerekcsalogató különítménybe, ahol csak a nyugalom megőrzése végett kompromisszumot köttök a tomboló négyévessel, mert hiába emlegeted a naplementét, nem fogja érdekelni, ha tíz percet ugrálhat 500.-Ft-ért!! (grrrr...) Szerintünk nem idevaló és kész...

Beni fiam az indulásunk előtti vasárnap, még itthon töltötte be a tizenkilencet, Berci viszont a Balatonon lett 4 éves. Aznap, csütörtökön Nagyvázsonyba mentünk a Kinizsi várba. 

 

Alföldi gyerekeknek elég gyomorforgató, hogy az út - nem elég, hogy - jobbra-balra, de még föl-le is "kanyarog". Még jó, hogy nem túl hosszú az út Tihanytól... (Tihanyon csak átutaztunk, nekem kedvem lett volna megállni, de akkor biztos elmegy a fél nap, mellesleg Tihanyban előző években már jártunk, így száz, hogy ha csak felvetem, azonnal le lettem volna szavazva). Ahogy közelítettünk Nagyvázsonyhoz, majd beértünk a településre, kezdtem komolyan aggódni, hogy nem látok várat. Máshol ugye megszokott látvány, távolban a hegy, rajta kilobogózva a vár, vagy ami maradt belőle (jó, békési lány vagyok és Gyulán sem látszik a vár messziről, de nekem ez az általános "vár-képem" ...) No, de a vár nem veszett el, csak jól elrejtették, és első ránézésre alaposan megnyugodtam :D 
Azontúl, hogy kellemes élményt okozott a minőség, a környezet, rettentően tetszett az is, hogy nem engedik be az olyan szolgáltatásokat, amivel főként a gyerekeket  és a szülők pénztárcáját célozzák meg, agyonütve ezzel a családi programot (gondolok itt az ugrálóvártól kezdve a bóvliárusokon keresztül sok mindenre, de ezt már ismeritek...)
Ezen kívül a vár személyzetéből egy fiatalember, és a belépőnél posztoló barna hajú ifjú hölgy hozzáállása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy visszatérjen a jókedvem és részben az emberekbe vetett hitem is. Pedig "csak" mosolyogva és abszolút természetességgel akartak segíteni, hogy két apró, útközben szenvedett "balesetet" "túléljenek" a fiúk...


"Beni lovag, Anya királynő és Berci... anya, én mi vagyok a képben?"

 ... Balatonbogláron jártunk már, a Gömbkilátót is megmásztuk már, de ez is valami olyan, amit meg kell nézni újra. Tavaly a felújítás utáni műszaki átadás előtti napon mentünk, vagyis nem engedtek fel senkit, így most,  pénteken újra megpróbáltuk. Csalódás vagy sem, belépős lett, bár tényleg megfizethető, dehát már ez is?! Alatta pedig egy bob-pálya, hűsítő-sziget (büfé) és egy kalandpálya, valamint egy faváras, ingyenes játszótér épült tavaly nyár óta, rá lehet szánni egy fél napot! :)


Barátnőm említette, hogy áll a kikötőben egy kimustrált gőzhajó, egy műemlékhajó. A 140 éves Csavargőzös valódi élmény (kár lett volna kihagyni) a parton áll, teljesen felújítva, a gyomrában interaktív játékok (én is odaragadtam az óriás puzzle-k elé), oktatófilmek, korabeli kapitány-öltöny, (egy matrózsapka fel is próbálható), hajómakettek, üvegpadló alatt a turbina(?)is megtekinthető, és a legjobb ... amikor a kormánykeréknél állva kinéztem a Balatonra, simán beleéltem magam egy pillanatra, hogy kalózkapitány vagyok (és iszonyú haragra gerjedek, ha nem pihenünk le végre valahol, mert majd leszakad az árbocból faragott falábam..)
 
"Beni, segííts kormányozniii!"

És azért no,valljuk be  őszintén, igazi látványosság manapság egy "igazi Trabant" is :) 

 

Izgalom és esemény volt még bőven, de kezdem pedzegetni a kisregény terjedelmét, ezért rövidre zárom, viszont két aranyosságot még beszúrok a végére. 

A hét közepén Berci (4) ovis csoporttársáék is családilag megérkeztek az üdülőbe (nem tudtuk előre). Teljesen másfelé jártak, de azért néha összefutottunk. Amikor egy esti sétáról hazaértünk (kb. este fél 10, végy ehhez két négyéves egyedet), Berci boldogan futott a kislányhoz.
Berci: - Szia Panna! Még te sem aludol?
Panna: - Szia Berci! Még nem, de mostmár mindjárt megyek alszani!

 

Szombaton levendulás baracklekvárt és bodzaszörpöt vettünk a földvári piacon, és visszatérő vendégei voltunk egy makói születésű úrnak, akinek rettenetesen tetszett, hogy négyévesünk gondolkodás nélkül töröl be egy adag makói házikolbászt és egy szelet házikenyeret. :)
Persze, hogy most is befért a pocakba, hiszen családilag vonatozni, bekukucskálni a KultKikötőbe, majd Apával "Ottó"-vonatozni igazán megerőltető tevékenység. :D


Vasárnap a nemakarokhazamenni-gondolatainkat szavakba öltötte A Négyéves is. A délelőtti utolsó Balatonozás és összepakolás után egy remek kártérítő-lángost ettünk a Csukás Színház melletti apró helyen és szerintem egyedül Beni remélte titkon, hogy mielőbb a Mamafőztje kerül a tálcájára és a saját ágyában aludhat végre. 


Jó volt. Szép volt. alig várom, hogy újra nyár legyen... de hazafelé megállapítottuk, hogy hiába alszik azonnal, (Balaton)földvártól (Duna)földvárig, egy négyévessel nyaralni lehet, de pihenni nem :D

Mindezekkel együtt úgy volt jó, ahogy történt. És mire hazaértünk, Mama várt friss kajával ...

  
és kivirágzott a hibiszkusz is...