Karácsonyi ajándékok 'eská' pont három

Az előző években is megmutattam, hogy miket készítettem saját kezűleg karácsonyra. Most is megígértem, hogy írok róluk, bár most nem ékszer, nem kiegészítő, de mégiscsak én dolgoztam vele.

De előtte egy kis kitérő. Szeretem a filléres és ötletes dolgokat, szeretem, ha az ajándékozó feccöl az ajándékba egy kis energiát, vagyis némileg személyre szabja azt, akár saját gyártmány, akár vásárolt dologról van szó. És szeretem a filléres dolgokat a hétköznapokban és az ünnepekben is. Hogy az ünnepnél maradjunk... a napokban betértem a kedvenc turkálómba és 130.-Ft-ért vettem ezt a horgolt kis terítőt, majd ugyanaznap kaptam ezt a kis mécsestartót, ami a közepében van és minden tekintetben tökéletesen illik hozzá.  Gondoltam, ha már csillag, legyen ez az ünnepi vacsoraasztal motívuma, így apró filc csillagok készültek, ebbe szúrtam és tettem a tányér mellé a fogpiszkálót. Egyszerű, és nagyon tetszetős, szerintem.

Ha az asztalnál tartottam, hát maradjunk az asztal mellett... idén gasztroajándékok készültek. Nem azért, mert divatja van, hanem, mert most ez "jött".

Recepteket azért nem írok le, mert mindet az internetről szedtem össze, év közben rátaláltam erre, aztán arra, és mintha mind "jel" lett volna, szép lassan összeállt a lista. (egyébként jócskán át szoktam szerkeszteni az eredeti összetételeket)

narancsos csokilikőr

gyömbéres-citromos méz

balról jobbra: mézes puszedli, svéd gyömbéres keksz, rózsacukros kakaós keksz, 

jobbra fent aszaltszilvás-csilis csoki, alatta barackos-kekszes csoki

És példának egy összekészített családi csomag, kiegészítve egy (máshol-házi készítésű) üveg mentaszörppel, mert a Tesóm ezt szereti, egy rózsás háziszappannal és egy Csabai gondolatképeskönyv című friss kiadvánnyal, mert a benne lévő képek zömét ÉletemnekPárja fotózta.

Ugye nem kevés?

És leírok egy ajándékomat, amit nem, nem fényképeztem le, mert egyrészt túl személyes, másrészt nem könnyű... szóval. Vettem egy sima, egyszerű és hétköznapi asztali naptárt. Összeszedtem A Kicsit ide-oda rajzolt "jegyzeteit", betűírási próbálkozásait, egyre felismerhetőbb kicsi rajzait, majd nyomtattam színesben és kicsiben olyan fényképeket, amiket én készítettem, és A Fotóriporter kevésbé ismer. Aztán nekiültem és beleragasztgattam a képeket és rajzokat a családi dátumokhoz, néhol több lap sarkát levágtam, hogy heteken át látható legyen egy-egy kép... Egy Ötéves Apukája nagyon örül egy ilyennek, elhiszitek? :)

Az ötletet azért írtam le, mert nagymamáknak, barátnőknek, szerelmeseknek, bárkinek jó ajándék, akár szilveszterre vagy az év eleji születés- és névnapokra is elkészülhet még, vagy gyűjtögethettek jövő karácsonyig hozzá :D 

Jó munkát! És további szép ünnepet!

Miről szól(jon) a karácsony...

Sokan, sok helyen írtak már arról, hogy a karácsony kezd esztelen költekezésbe fulladni, hogy az ajándékozás elanyagiasodik és elvész a szeretet, az együttlét fontossága... Mindenki próbál nagyot adni és elfelejtjük, hogy ugyan adni öröm, de mit ér, ha szarban és hitelben maradsz utána... 

Én is azt mondom, hogy Ne csak a pénzről szóljon a karácsony...

Ahány ház, annyi szokás. Egyik helyen a nagy érték a lényeg, máshol a szeretettel készített személyes ajándék okoz örömet.

Ha elmesélem nektek, hogy karácsony előtt én miket kaptam, tudni fogjátok, melyik értéket képviselem (aki még nem tudná ;) )

Érkezési sorrendben...

A munkahelyemen az egyik rendezvény kiegészítő eleme volt egy minikiállítás, ami disznótoros hagyományokat követve régi használati eszközöket mutatott be. Folyamatosan csodáltam napokon át (a gyűjtője és összeállítója kedves ismerősöm). A nyugdíjas klubunk egyik tagja csak keresztkérdéseket fel nekem, miközben csodáltam a 3 vitrint, majd megjelent két tányérral, hogy ez nálam jobb helyen lesz, mert ők nem használják és a lomosban volt elpakolva... Nézzétek... az alsó sorszámozott Zsolnay, túl sokat nem is fűznék hozzá, azon túl, hogy a drága nagyanyámtól örökölt néhány darab porcelán, melynek utolsó darabja nemrég törött el, ugyanilyen volt. Valaki a nagymamájától örökölte, kopottak, öregek már, de őrízgette éveken át, majd nekem adta. Karácsonyra...

 

Aztán a paleolit klubunk vezetője hívott meg az utolsó foglalkozáson, hogy tartsak velük néhány percre. Maga készítette mécsestartókat rakott ki az asztalra, sokféle színűt és mintájút, hogy mindenki válassza ki azt, amelyik megszólítja. Tökéletes pillanat volt a tökéletes gondolatok mellé.

 

Majd a barátnőm szaladt ki két karácsonyielőkészületrohanás között (hónapok óta nem futottunk össze személyesen) egy ölelésre és egy gyors kávéra, mert ezt mindenképp ide akarta adni. Nem ő készítette (majd nyugdíjas korában talán lesz ideje megtanulni, mondja mindig), hanem az édesanyja horgolta, de nekem... mert ők is tudják...

Az ajándékozás  nálunk mindig kettős. Persze, hogy kerül a fa alá könyv és játék és miegyéb, de fontosnak tartom a forrást, a minőséget, és nem viszem túlzásba. Készítek ebben az évben is ajándékokat, amik ugyan most nem ékszerek vagy kiegészítők, de a saját kezem munkái. Bízom benne, hogy lesz alkalmam írni ezekről is.

Boldog karácsonyt!

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer ...

... egy Piramis...

...de sosem lesz már ugyanolyan ...

Ma este, elég húzós napok után elmentünk egy Piramis koncertre. Révész/Piramis fanatikusként némileg tartottam tőle, hogy milyen lesz egy Piramis koncert a "Lényege" nélkül. Még az is megfordult a fejemben, hogy csak nem kellene elmenni. Na, de mégis...

(Csak azért írom le, hogy viszonyítani tudjatok...1970-ben születtem...)

Egy 2004-es P.mobil koncert (Békéscsaba, 68-as klub) után, mikor Póka Egon kilépett a színpadra, azt mondtam, hogy az ember lánya/fia jobban jár, ha gyerekkori kedvenceit nem kísérti és - hacsak nem folyamatosan látja őket megöregedni, - nem megy túl sok koncertre, mert csalódások érhetik. Miszerint nem a szikár, életerős, sötét-hosszúhajú gitáros/énekes(stb.) zenél neki, hanem közel apja-korabeli  ősz(rosszabb esetben festett)hajú öregemberek a nyugdíjas klubból. Persze nem kell ilyen érzékenyen felfogni ezt, van, aki a dögöt ugyanúgy beleteszi a játékába, mint 20 évvel ezelőtt, van, akin az idő vasfoga nem rág, csak ... ugyebár "...meghíznak a rockerek..."
No, de nem mindig van ez így, egy -két ránc ide vagy oda, lásd pl. a Rolling Stonest (2007., Budapest, Puskás Stadion) felszántották a színpadot és odaszögeztek a harmadik sorba(nem kevesebb, mint tátott szájjal ám!)...

2009-ben a Bertold Hurrikán alig volt néhány hetes, amikor a Csaba Centerben fellépett a Piramis, ugyanígy ősz tájékán és valahogy A Kicsi felülírta a szükségleteimet, de főleg azért, mert kicsit hamisnak tűnt, hogy ez a Piramis nem AZ A Piramis, akiket én szeretnék látni...

Aztán egyszer megláttam egy plakátot, tavaly márciusában... Révész 60. ... Tudnotok kell, hogy picike lány korom óta szeretem a Piramist, de életem első koncertjére (HBB)1982-ben mehettem el, mire a Piramis -legnagyobb bánatomra- feloszlott (bezzeg a bátyám volt egy pár koncertjükön!!). Így amikor kiderült, hogy az első állomások között szerepel Békéscsaba, nem volt kérdés, hogy ott a helyem. :) Emlékeztek még sokéves szülinapokra, karácsonyokra, amikor gyermeki izgalommal vártátok a meglepetést? Na, ez ilyen volt. Na jó, nem pisiltem magam alá, de tudjátok, rém közel voltam hozzá, amikor gyakorlatilag életemben először láttam élőben gyerekkori kedvencemet(hülye szó, de nem találok jobbat). Újságíró-"feleségként" is kénytelen voltam tudomásul venni, hogy csak a sajtósokat fogadta(grrrrrrrrzzzzzzhmmmmmmmbrrr), de AZ két óra talán kárpótolta a kimaradt koncerteket. Tátott száj, könnyes szem, több centivel a föld fölött, Marslakó-üzemmód napokig - tutti ismerős, ugye?

És most... most, hogy "serdül" a Csaba Center (13), a kolléganőm legnagyobb örömére meghívták Pál Dénest, de nem ez a nagy hír(nekem legalábbis, no, höhö) :D  - de este 8 órakor Piramis koncert! Vissza az első mondathoz... több napos K.O. után sem szabad kihagyni. Vagy mégis? Biztos akarom?! (Újságíró-feleségként nincs viszakozz, ha beígérte, hát megírja, nincs mese, és ha már ő megy... én is bátorságot veszek.... ááááááá. :/ ... megnézem....

Na, itt jön a jaj... erősítgettem magam, hogy Csoki révészimádó, nem lehet baj, a hangja is megvan hozzá, de hiába, no... nem Révész Sándor... Som Lajos is fogalom, Som Lajost is nehéz pótolni, sőt nem lehet, de Vörös Gábor simán vette ezt a feladatot. Metálos múltjából adódóan nyilván hozta a formát, de vele nekem nem volt bajom, sőt ... volt  néhány "feldolgozása", de részemről meg van véve. ;)
Én híve vagyok a tabula rasa-nak, de most nem ment... nagyon nem ment ... nem tehetek róla, esküszöm, megpróbáltam. Lehet, hogy Csoki is a Piramison nőtt fel és csalhatatlanul Révész-fan és kiváló képességű Révész-hang(-utánzó), de ne haragudjon meg rám senki, nem tudtam (meg)szeretni. Biztos van némi előítélet is bennem a Manhattan miatt, de komolyan megpróbáltam, még a szememet is becsuktam... de a kezdeti csalódás után, mikor úgy voltam vele, hogy egy életem, egy halálom, Piramis koncerten vagyok, de nem, nem ment.... lassú volt... darabos volt...hiányzott belőle valami... (valaki?) ... a lendület/lelkesedés, nem tehetek róla... egyszerűen nem ment. Gallai, Závodi, Köves, ne haragudjatok. Jövőre 40 éves lesz a zenekar (én 45), hát én sem haragszom. Szeretlek Benneteket...

44 éves vagyok, szeretem a rockzenét. Szeretem a Piramist. Szeretem Révész Sanyit....de

"...Valaki azt mondta, igen azt mondta, hogy a csalódás végleg elkeserít..."

...hát nem ment... sorry...
Csalódtam, igen, csalódtam...

Könyörgöm, lepjetek meg!!!  :D

Kispárna blues

...avagy a blúzból álmodott kispárna...

Kaptam. Kicsi volt. Csodaszép, háziipari kézműves termék. Sajnáltam szétvágni.

A nyakánál és az ujja szélein volt fehér riselt hímzés rajta. És hátulgombolós...

Szekrénybe tenni vétek, használni úgyse fogom...

Ez a hátulgombolós megoldás szinte ráírta a vászonra: KISPÁRNA!
Ha hiszitek, ha nem is, én nem tudok géppel varrni, de van egy aranyos nyugdíjas varrónő ismerősöm, aki textilbe formázott már néhány elképzelésemet... Most pl. ezt:

A nyaka rész kipótolta ...

 

...az ujjak széléről a hímzést áthelyezte...

 ...és a gombolással sem volt probléma...

Voilá.

Tetszik? :) Nekem nagyon!

Megfogtam a szivárványt

Nem történt semmi különös... ahogy szokott, besütött a nap az ablakon... erősen és melegen, több mint jólesően a hűvös reggel miatt.
Nem volt idebenn semmi különös... csak a szokásos, több mint jóleső, ébredezős vasárnap reggel, olyan erős és meleg érzéssel "odabenn"...
Nem volt az asztalon semmi különös... csak a jól ismert öreg, horgolt terítő és egy csokor virág.
És abban sincs semmi különös, hogy a nap átsütött a vázának használt üveggömbön...


De... de, igen... volt benne valami különös...

...tűnékeny és gyönyörű... nézzétek...

A gyanútlan virágcsokor.

 

A bal alsó sarkot figyeljétek.Ott jelent meg.

Így nézett ki a terítőn.

 

 

És a "tenyerembe vettem".

Kicsit olyan carpe diem... 

***

A germán legenda szerint a szivárvány lábánál elásott kincs lelhető, míg a finn mondakörben a szivárványon ül egy tündér, és arany ruhát sző ezüst szálakkal. 
Van itthon Kincsem, nem is egy... és néha tudnak tündérként viselkedni ;) Hm? :)

Kagyló(g)

Kagylós fürdőszobai dekor, s.k.

Az előző bejegyzésben bemutattam a toalett új toalettjét. Nos, amikor elkészült, hamar eljött a pillanat, hogy végre nekiessek a fürdőszobának is. Itt is volt némi sárgult felület, ami jócskán feltűnő volt, csúnyán elütött a friss fehér faltól. Lefestettem hát csodaszép hófehérre (Supralux). Megpróbáltam lefényképezni, nem látszik sem fehérnek, sem selyemfényűnek, pedig az (aki nem hiszi, járjon utána, vendégem egy kávéra és/vagy egy teára ;) ) 

Kérdeztem a Fb-on, a Kincses fiók oldalán, hogy szerintetek a kagylós dekor milyen lenne a fürdőszobában... Nem gondoltam sokra, nagyra, csak valami egyszerűre... Volt egy tervem, hogy az újonnan lefestett fa felületre nonfiguratív jellegű mintázatban felragasztgatom a kagylókat, még homokot is gondoltam felvinni, de valamiért féltem elkezdeni. Nem volt megfelelő ragasztóm, csúszott, nem ragadt, gyorsan abba is hagytam, míg el tudtam tüntetni nyom nélkül.

Az Ötéves oldotta meg a gondomat, ugyanis elszaladt mellettem egy faággal puskával (miket beszélek, hisz' egy clone lézerfegyver volt, vagymi). Szemügyre vettem az arzenált (akinek van Ötévese otthon -plusz-mínusz 3-4 év- annak biztos nem ismeretlen, hogy tele a lakás különféle faágakkal (csigaházakkal, tollakkal, kavicsokkal ésatöbbi, csak ez most itt irreleváns)... Na, szóval kialkudtam egy Kinder tojással az egyik faágat és mintha direkt ide lett volna kitalálva, tökéletesen passzolt az abban a pillanatban kitalált helyére. 

Ezután semmi egyebet nem tettem, csak random kagylókat és gyöngyöket ragasztottam/fűztem spárgára és rákötöztem a puskára a faágra.

 

 

 

Ezt a kis kagylórákot egyszer ajándékba kaptam, sokáig kerestem a helyét, de most tökéletesen "elfér" ő is a tükör alatt :) 

Ennyi az egész, mégis teljesen feldobja a csemperengeteg-hangulatot :)

A toalett új toalettje

Lassan 11 hónapja lakunk az új lakásunkban és engem azóta frusztrált, hogy a festők a mázolást, mint olyat nagyjából kihagyták. Főként azért, mert az előző tulajdonos viszonylag rendben tartotta a lakást és az ajtók, az ablakok zöme jó állapotban van, de a fürdőszoba és a wc fa burkolata szerintem legalább 30 évesnek megfelelő sárgaságot visel magán... Alapvetően vicces volt a kló a beeszkábált polcrendszerrel (első reakció egy évvel ezelőttről: - Jé, könyvtár! :D )

Persze kézenfekvő, hogy némileg lomossá vált, ugye ez az a hely, ahol a madár se jár, de a király is csak egyedül, így elfér olyasmi, ami kintebb kevésbé.

Igazából az első lépés az volt, hogy lehámoztam a szocreál famintás tapétát a polcokról (mindenkinek megvan? anno előszeretettel csomagoltunk bele tankönyveket :D ), és hófehér Supralux-szal lefestettem a fa borítást és a polc tartóléceit. Ez volt az a hirtelen felindulás, mikor pár hete, egy szombat este 7 órakor nem bírtam tovább uralkodni magamon, kocsiba ültem és elrobogtam az OBI-ba bevásárolni. Mivel A Kicsi is dolgozni akart, ő is kapott egy ecsetet, és a lelkemre kötötte, hogy el ne kezdjem nélküle, majd csak reggel ... (én is alig bírtam aludni, bevallom :D ) Gyönyörű lett, hófehér és selyemfényű, önmagában is csodálatos, már, ha egy budifalra lehet ilyet mondani...

Itt igazán még nem volt meg a koncepció, csak a sárgult burkolattól akartam szabadulni, de kezembe akadt az a két hobbifesték, amit még szülinapomra kaptam, és a fehér lámpabúra gömb pillanatok alatt csíkos lett, és ha már a kezemben volt a festék, a gurigatartó se maradt ki. 

Aztán bevontam a polclapokat színes rizspapírral és lehetőleg natúr színű dobozokat szereztem be, de legalábbis színben passzolókat.

Majd, hogy a széppé varázsolt  rendetlenség se látszódjék, de legalábbis, ha netán erre járna egy madár vagy egy király, egy mozdulattal eltüntethető legyen, felszereltem egy bambuszrolót.

Végül készült egy zöld-sárga "repülőszőnyeg", hogy az ezeréves, klasszikus, ívelt kis szőnyegtől is megszabaduljunk. (bár két lakásban kiszolgált minket, ideje volt lecserélni)

Teljes az összhang, teljes siker, komolyan jól esik bemenni. :D

Helyszűke miatt totálképet képtelen vagyok készíteni, de bízom benne, hogy mindenkiben összeállt az eredmény. :)

Gyerünk Balatonra...

A köszönetnyilvánítás most rendhagyó módon az elejére kerüljön... hiszen illik megköszönnöm az elemeknek, hogy az előrejelzések ellenére ragyogó napsütés, szinte szélcsend és 26 fokos víz fogadott bennünket a Balatonnál. Kétszer esett éjszaka az eső, egyszer pedig este, de sem a víz, sem a levegő hőmérsékletét nem befolyásolta. Sőt, az esti zuháré után a gőzölgő csendben sétálni... maga a romantika :D

Öt nap Balatonszárszón :) 

Tavaly azt mondtuk, hogy egy négyévessel nyaralni lehet, de pihenni nem. Ez tökéletesen igaz az ötévesekre is... Főleg, ha ez az ötéves egy valódi vízimalac és ha meleg is van és vízpart is van, akkor nem is érti, minek annyi helyre menni és annyi mindent megnézni, ha fürödni is lehet.... Persze valamelyest engedtünk neki és közel annyi helyre nem mentünk el, mint amit előzetesen összeírtam, de azért voltunk itt-ott és láttunk ezt-azt, nem csak a vizet. :D

Érkezés után már-már hagyomány, hogy irány a part és "eszünk halt"... (még, ha rímel is...)... és lassan az is hagyomány, hogy másnap Földvárra megyünk vonattal, nincs ebben semmi újdonság, viszont vannak jól bevált helyeink, mint a piac, az újságos stand a képeslapokkal, a posta, egy étkezde menüvel, a központi part a sétánnyal... Amióta A Kicsi megszületett, nem nagyon jutott eszünkbe gyalog nekivágni. Nem nagy táv, régen sokszor gyalogoltunk Szárszóról Földvárra és vissza, most nekivágtunk és az út felét a parton tudtuk megtenni, vadregényes részeken sétálgattunk, és ...

... Az Ötéves szerint bőrös volt az ég...

Sétáló fa

Amióta átadták a régi mozi felújított épületében a Csukás Színházat, az intézményben és a szomszédos Sárkány téren is programözönben válogathatunk, így csöppentünk egy kecskeméti társulat gólyalábas-tűzzsonglőrös-tűzokádó sárkányos előadásába. Nem mondom, hogy a gyerekek egy része nem ijedezett a hórihorgas ördögök láttán, de alapvetően látványos (kissé hosszúra nyúlt) műsor volt, nem bántuk meg ezt a kis esti kitérőt.

Keszthelyen, a Festetics kastélyban gyerekkoromban voltam utoljára. (Jópár éve ennek, de arra emlékszem, hogy nem tudtam megjegyezni a város nevét és Anyukám mondogatta, gondoljak a kesztyűre, ez eszembe fog jutni és a kesztyűről pedig Keszthely. :D )
Bevallom őszintén, örültem, hogy többféle kombinációban lehetett jegyet váltani, ugyanis mint mondtam, előre sejthető volt, hogy A Vízimádó Ötéves bojkottálni fogja múzeumlátogatási igényünket, így első nekifutásra a Pálmaházba (két éve nyitották meg, 20 év után újra) vettünk belépőt. Bingó. A hatalmas növények, az üvegházak, a Pálmaház (lakik benn 3 papagáj is) és a nagy tó-akvárium is lekötötték  Sőt, néha A Nagyot kellett keresni, ő a családi Biológus, simán leragadt egy-egy növénynél és jegyzetelt...
Apró standon szuvenír növénykéket árult egy fiatalember, a lehető legkopárabb, legelszántabb külsejű pozsgás növényt vásároltuk meg, kifelé a pénztáros hölgy mosolyogva megjegyezte, hú, ez mindjárt virágozni fog! Elárulta, hogy piros pompom nő majd rajta, naugye, tudtuk, kit kell választani! :D
Sőt, a hölgy azt is elárulta, hogy a kezében levő párás flakon a pár méterre lévő oroszlános kútból folyó hideg víztől ilyen... és valóban. Mintha a hűtőből vettük volna ki, hűvös, friss, alaposan leittuk magunkat...

az oroszlános kút

Hány éves vagy Tarzan?

30-as méretű hibiszkusz virág a Pálmaház udvarán

A kastélypark után egy apró rétesházra bukkantunk, volt ugyan hamburger és szendvicsek, de örömmel fedeztük fel, hogy többféle tészta és tésztasaláta közül válogathatunk, végre valami új, valami jól hangzó és még az ára is tűrhető. Ezen felül pedig rétesekből a bőség zavara, sós, édes, temérdek féle... A kastély szélére néző kellemes terasszal és házi bodzaszörppel büszkélkedhet az "intézmény", ráadásul a népművész alkotóház (sajnos nem jutottam be) tőszomszédságában található, egy bájos fazekasházzal (bolttal) egyetemben. Remek "Mekka" tésztát ettem (grillezett cukkini, aszalt paradicsom és valami fűszeres, zöld öntet volt a tésztán, pont "rendes" adag, de befért mellé a málnás-túrós rétes, és bevallom, hogy A Kicsi barackos-túrósát is én végeztem ki. Teljesen véletlen érdekessége ennek az ebédnek, hogy a Cserna Antal-Szalay Kriszta színészházaspár ült mellettünk legkisebb gyermekükkel. (ÉletemnekPárja szúrta ki a színészt, aki a La Mancha lovagjában vendégszerepelt anno Békéscsabán.)

Barackos-túrós (ez a negyede volt)

Természetesen ismét kezdett sok lenni a jóból, irány a Balaton...

Keszthelyről hazafelé (mármint Szárszóra tartván) figyeltem fel egy sárga virágú növényre, mely sűrűre színezte az út menti árkokat. Nem volt ismerős, még nem néztem utána, de ez a sárga látvány csodásan kísérte végig utunkat, és gyakorlatilag Dunaföldvárig (egyre ritkábban, de) mindenhol látható/csodálható...

Ha már ettünk az előbb, megmutatom az egyik ebédemet... íme, a vasalótalp alatt sült csirkecomb. Mustáros pácban érlelt, filézett felsőcomb... nézzetek meg tüzetesen egy vasalótalpat és próbáljatok elképzelni egy ovális hússzeletet, ami minimálisan kilóg két oldalt alóla. Vagyis elfért a tenyeremben. Szó se róla, nagyon finom volt és mellette ültünk, amíg készült, vagyis éreztük az illatát, hallottuk a sercegését s látványnak sem utolsó, de 1750.-Ft-ot kóstált ez az egy szelet hús, a köret mellé plusz annyi, amennyi... volt ebből kisadag is, vagyis féladag, az ár 70 százalékáért... (kiszámoltam, belegondoltam, de hagyjuk ezt ennyiben...) Egyszer belefért...

Vasalótalp alatt sült csirkecomb

Ad hoc, lássunkmégvalamit programként a siófoki Víztorony kilátót vettük be a következő napon. 3 szinten lehet gyönyörködni a kilátásban, nyilván az a sláger-kanyar, amikor a Balcsira látsz rá... ugyanis a 3. emeleten a körpanorámát még tetézi az ablakok mellett lassan körbe forduló sáv, remek móka, még az ötéveseket is leköti...

A Csukás Színház melletti lángosost gyakran felkeressük, és amíg a lángos sül (No.1., bár az idén mintha kisebbek lettek volna), körbe lehet szaladni az épületet. A nézőtér félig nyitott. Fedett ugyan, de a magas fal és a tető közt szabadon jár a levegő. A bejárat sem szorosan zárt, be lehet kukucskálni. Megtettük. Épp Csukás-mesékből született nagyméretű bábok kiállítása volt, amit teljesen véletlenül, a hazindulás napján, az indulás előtti utolsókívánságlángos elfogyasztása előtt meg tudtunk nézni. Egy munkatársuk valakinek soron kívül kinyitotta az ajtót, mi meg kihasználtuk ezt és a gyerek(kor)méretű figurák közt olyan jó volt eltölteni ezt a pár, utolsó percet a nyaralásból... :)

Ahogy elindultunk hazafelé, eleredt az eső... és keretes is lehetne ez a kisregény a kezdeti köszönetnyilvánítással, de utolsó momentumként meg kell mutatnom "valakit". Cecén megálltunk. (léghoki és mosdó, visszatérő vendéggé váltunk már) Kellemes kis hely, fedett terasszal és bekerített, saját minijátszótérrel. Anya, anya, szarvasbogarat találtam! De nem szarvas volt, hanem orrszarvú ... hát erre is 44 évet kellett várnom, hogy találkozzak eggyel :)

Itt a vége fuss el véle, aki nem hiszi, járjon utána(m)...

(nem egyszerű mesélni... visszaolvasva annyi mindent tudnék még... )

Fiókmese porcelánnal

Erre a fiókra az Ős-Fiókosok bizonyára emlékeznek. Egy kuka mellé volt támasztva a bölcsődénél, hazahoztam (úgy jó 2 éve már) ... mondván, kerítek egy asztalost, aki lefesti, csináltatok rá tetőt és hűdejó kis kincsesfiók lesz...

  

Aztán időközben került egy párja is, de az sajnos költözésnél valahogy elkallódott. Felettébb gyanús, de eltűnt, lába kélt, kisétált az ajtón, nem tudom. Szóval a fiók egyedül maradt, porosodott ágy alatt, került bele sok kisautó és apróság, porcica és döglött légy(nagy kincs na, kinek van saját döglött legye egy félnégyévesen kívül?!)

Aztán ugye jött a költözés, és az új lakásban ÉletemnekPárja rakosgatta szegény fiókot ide-oda, még azt is megkockáztatta kijelenteni, hogy esetleg talán kidobhatnánk mostmár...

- De hova tegyük?

- Tetesd föl a falra, ide.

Épp vártuk a mestert, aki a polcokat és egyebeket volt hivatott falra fúrni, én meg elindultam dolgozni (ÉletemnekPárja sok évvel ezelőtt a napközis tanárnénitől megkérdezte, hogy a megmaradt kiflit hová tegye?... Okos pedagógus(?)válasz: - A fejem tetejére... Ő pedig fogta a kiflit és feltette a tanárnéni fejére. Ezek után sejthettem volna, hogy nem ijed meg egy olyan kijelentéstől, mint az enyém volt. :D )

S lőn, mikor hazaértem, a polc a falról pislogott le rám. Annyira adta magát, mintha ez teljes természetességgel oda lett volna kitalálva.
Szép lassan került rá ez-az, s mivel a régi minikönyvek, a nagymamám rózsás csészéje és az apró földgömbök olyan régiségbolt-feelinget adtak neki, azonnal meg is volt a koncepció... jöjjenek rá régi dolgok és a rózsás porcelánok, amiket elkezdtem gyűjteni... (alapmotívum a pici rózsaszín rózsa...)

Az első, ami a nagymamámé volt (Kahla):

ez pedig az anyukámé (Thun):

ezt a szépséget nyertem Vidéki lánytól (pajzspecsétes Zsolnay):

Őt interneten csíptem el (a belső felületén is megtalálható a minta), és jött vele a komája is (alatta):

Végül őt pedig az anyósomnál találtam, pontosabban integetett a konyhaszekrény tetejéről...

Jelenleg ők alkotják a gyűjteményt, és az összképhez hozzátartozik a minikönyveken túl egy régi homokóra, egy régi gyermekjáték (fa pörgettyű), két mécses és egy összerakható fa csillag (a két utóbbit majd alkalomadtán alkalmasabbra cserélem), a tetején régi könyvek, levendula és Karácsony, a vesszőszarvas. :)

Még változni fog...