Két évvel ezelőtt, július elején kisétáltam a munkahelyem ajtaján. Boldogan, és tele félelmekkel. Jól esett, hogy hetek múlva is kaptam segélykérő telefonokat, de örültem, amikor ezek szép lassan elmaradoztak és folyamatos, levakarhatatlan mosollyal (vagy idétlen vigyorgással?!) fordultam épp gyökeresen felfordulni készülő életem felé. 15 év után, a nagyobbik Kisfiam mellé megérkezett a kisebbik Kisfiam.
Aztán a következő két év a maga összes csodájával úgy röppent el, ahogy az a nagykönyvben megírva vagyon. Hiába legyintettem, hogy áhh, hosszú lesz az, hát a fenét. Hiába próbáltam (volna) nyújtani a napokat és kihasználni minden percét, fogta magát, és véget ért a két év. A kicsi Kisfiam épp a születésnapján, augusztus 1-én kezdte a bölcsibe való beszokást. Én pedig a letöltendő szabadságom alatt, ekkor veselkedtem neki igazán a Kincsesfióknak, vagyis a Fb oldal és maga a blog is nagyjából 2 hónapos.
Most ennek is a végére értünk. Sokszor gondolkodtam azon, hogy hogyan tovább, de rájöttem, hogy ha akarom, akkor fogom tudni folytatni. Bátorításra természetesen szükségem van!!! Úgyhogy ma, az utolsó itthon töltött napomra azt terveztem, hogy jó alaposan kihasználom. Elmentünk tehát családilag Pusztaottlakára, a Tepertőfesztiválra. (mínusz a nagyobbik Kisfiam, mert ő már ugye nem mindig arra akar menni, amerre mi. Persze a kisebbik sem, de ő más értelemben. :D ) ÉletemPárja dolgozott, addig mi bevettük a terepet, főleg a játszóteret és a kisállat-simogatót. Városi gyereknek maga a csoda, élő Füles, valódi pónik, őszinte (tátott szájú) bámulat egy pompás ló láttán, itt még a lócitrom is természetes, és a nyuszik meg tengerimalacok is hozzászoktak a permanens nyúzáshoz. (egy szép tarka malacka meredt szemmel tűrte sorsát, mikor egy kisfiú a hátára fektette és kukoricát próbált etetni vele, egy tapsifülesnek meg kellő tisztelettel adózom, hogy némán viselte csepp fiam ostromát). A tepertő olyan kaja, amit évente egyszer eszek meg (még a töltött káposztával vagyok így), és aztán egy évig nem bírok ránézni. Na, ezt lehet, hogy este megkóstolom még egyszer. (ha marad belőle…)
Nagyon kellemes élmény volt ez a pár óra, és két meglepetés várt itthon. Megnyertem a Kricsár Annamari által kiírt játék egyik szettjét, és a Meskán bekerültem a Szemezgetőbe: ez az első válogatás, amiben szerepel valamelyik alkotásom! (bal szélső oszlop, alulról a második.)
Csodás nap, így a végére!!
És akkor... holnap reggel, két év után, október harmadikán besétálok a munkahelyem ajtaján. Boldogan, és tele félelmekkel.
Kitartást! :) Megint majdnem megrikattál... :((( :)))
VálaszTörlés