Mit lehet vinni gratuláló ajándékként olyannak, aki városi kitüntetést kap, ráadásul az édesapád?! Bátyámmal brainstormingot tartottunk. Az ilyen mindig röhögésbe fullad, és nem jutunk semmire. Végül megszületett a megoldás…
Ismeritek az érzést? Amikor hosszú évek után visszatérsz valahová, és a gyerekként hatalmas tér most olyan aprónak tűnik... 20 éve nem lakom már ott. Már nem is vágyom vissza, de jól esik néha sétálni egyet a városban, ((és elszörnyedek, hogy az elsivárosodás mindenhova beférkőzik, nevezetesen gyerekorom meghatározó helyszíne, A Mozi helyén most játékterem és kínai bolt van. Művelődjetek feleim…)) Ennek ellenére azért tényleg melengető egy-egy ilyen látogatás, főleg, amikor őszinte arcok ugranak a nyakamba, őszinte a mosoly, az öröm, és őszinte a hogy vagy? is. A Városházát (akkor még Tanácsháza volt :D ), mint épületet jól ismertem, barátném Ésanyája ott dolgozott. Mindig olyan jellegzetes, hűvös csend volt odabent. Most ugyanezt éreztem. De milyen kicsi lett a lépcső… és az egykor hatalmas, fényes díszterem is… pedig minden ugyanolyan… még a nehéz bőr székek is ugyanazok, mint rég…
Apu 73 éves. 28 évesen lett iskolaigazgató, és igazgatóként ment nyugdíjba. Azóta is aktív. És most jött el a pillanat, hogy város elismerje azt, amit a településért dolgozott. Igazából – minthogy még sosem kaptam ilyesmit, - ott, az ünnepségen értettem meg, miért volt neki fontos, hogy ott legyünk mindannyian, gyerekek és unokák. Sőt. Még el is bőgtem magam, mert komolyan büszke voltam(vagyok).
Megköszönte. :D
Ajándékba egy bonsai-t vittünk. Jelképesen: hogy legyen ilyen aktív és egészséges, míg ebből az apró fából mamutfenyő nem lesz…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése