Parafadugók új élete
Nem tudom megmagyarázni, ragadnak hozzám a dugók. Ha valahol a kezembe akad, nálam marad. (nyugi, elkérem előtte!!)
Rengeteg van, de soha nem jutottam el komolyan a gondolatig, hogy bármit is készítsek belőlük. Pontosabban dehogynem, hisz próbálkoztam a parafadugó ékszerekkel, amiből 1-2 medál jár-kel az országban, de tiszavirágéletű volt a kezdeményezés.
Viszont igazán tömbösítve felhasználni csak most gondoltam tovább. Nyilván megnéztem kismillió újrahasznosítási verzét a fördőszobai kilépőtől a dugókból profi módon kirakott portréig....
Aztán a kezembe akadt egy régi keret. Puritán tükröt szerettem volna belőle, de midőn kallódó, keret nélküli 30x25-ös tükröt nem leltem itthon, kézenfekvőbb volt, hogy kitömöm dugókkal.
Ezt a próbálkozást többszöri nekifutással vívtam meg. Ugyanis mindig abba kellett hagynom, sokszor napokig nem tudtam folytatni. Mindig sikerült szinte hézagmentesen, ügyesen kitölteni a keretet, de felragasztani nem maradt időm. ÉS... de ezt már meséltem az oldalon: A Fiúk azzal szórakoztak, hogy a szemben lévő falon tanyázó rénszarvast kezdték a dugókkal dobálni (naná, hogy azokkal, amik a keretbe voltak már illesztve). Rém jó móka, több vendég is sorra kapott rá a dugódobálásra, ilyenkor napokig kerültek elő parafahengerkék a leglehetetlenebb helyekről a lakásban.
Aztán eljött az én időm, és egy csöndes órán hirtelen felindulásból készre vittem:
Egy kicsit kopott...
...egy kis csipke, egy gomb és újságfecni...
...idekívánkozott egy színes fa gyöngy is...
.....
 |
| Készen van... |
 |
| ...falon van. |
Egyszerű, vastag kartont szabtam a keretbe, semmi ördöngősség ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése