Háromszoros hurrá, tűzijáték, dobpergés...
Eltelt egy év, és én rengeteget tanultam, rengeteget formálódtam és nagyon sok remek embert ismertem meg.
Nehezen vágtam bele tavaly nyáron, és egy párszor terveztem befejezni. De itt vagyok, és most már talán abba se tudnám hagyni.
Köszönöm mindenkinek, akikről az előző illetve következő mondataim szólnak.
Biztos sokaknak mulatságosak a következő számok, és egyébként is utálom a statisztikákat, de mégis ez a látványos. Nem szeretnék hosszas litániát vagy unalmas összegzést írni, csak pár szemléltető adat:
Jelen pillanatban 290 Kincskereső áll mellettem a Fb-on, valamint a blogon15 állandó követő, és egy év alatt közel 3300, vagyis átlagosan napi kilenc oldalmegnyitást eszközöltetek.
Nyilván sokan nevetnek ezen, mások sokkal többet érnek el. Én is mást vártam az elején, bevallom, de nem vagyok csalódott. Vannak az országban jó páran, akik Kincsesfiók ékszert viselnek, és a tudat már önmagában jó érzés.:)
Vagyis azt hiszem, letettem most egy kilométerkövet... :) ... "Születésünktől kezdve harcolunk valamiért...mindenki harcol...életért, célokért, magáért vagy saját maga ellen, másokért vagy másokkal, érzésekért vagy érzések ellen...minden nyertes vagy vesztes harc egy kilométerkő az élet rögös útján, ezek a kövek mutatják meg, mit jártunk be, mit éltünk át...mindenkinek van szánva egy út, csak harcolnunk kell érte, akinek nincs ereje, az harcoljon az álmokért, az álmok valóra válthatóak, csak igazán hinnünk kell benne... ez elég erőt ad a harchoz bármilyen nehéz is legyen." (Szaback)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése