Székek, szépek

Biztos ismeritek azt az érzést... meglátni és megszeretni. No, hát ez olyan volt.... 

Egyszer, nagyon régen, elég hirtelen költöztem, és a kevés holmimat több helyre pakoltam szét. Nem tudom, hol keveredett el Nagyanyám hokedlije, de nincs meg és azóta kerestem "a párját". Aztán nemrégiben mindjárt kettőt találtam egyszerre. Nem fiókos, de a szerelem első látásra nem törődik ilyen aprósággal. Ő az és kész... és nem elég, hogy hokedli és vénséges és kopott, de állt mellettük két szék.... zöld, mint a kecskeméti parasztház ajtajai gyerekkoromban Nagyanyámnál, és olyan megejtően kopott, hogy túl sokáig nem gondolkodtam.

Ismerőstől vettem. Tudom, hogy Ági bárkinek ilyen szeretettel csomagolt volna, de mégis, abban a gondos  csomagolásban a rengeteg kartonon és madzagon túl ott volt a lelke is (meg egy apró, személyes csomagocska is). Ráadásul a futár megismert, hisz nem telt el sok idő a múltkori találkozásunk óta... rám meredt, majd elvigyorodott és olyan óvatosan pakolta le őket, mintha most is tükröt hozott volna :D

           

 

Ne fokozom tovább :) úgysem lehet. Így marad és kész, ez hamar eldőlt. A konyhába kerültek. Az asztal még nem az igazi, de nem lehet mindent egyszerre, igaz-e!? Biztos rátalálok majd az ide illőre.

Aki még mindig bizonytalan az összképet illetőleg, szívesen meghívom egy kávéra... ráülhet. :D

A hokedlik nem úszták meg. A kopottságával egyáltalán nem volt gondom, sőt. De a színe teljesen idegen a lakásunkhoz.

Úgy terveztük Apukámmal, hogy kimegyünk a rétre (nem kell messze menni, a konyhaablakból és a két kisszobából a zöldre látunk, mintha udvarunk lenne... :) ) Szóval megbeszéltük, hogy ide a gyepre kitelepülünk csiszolni és festeni, ám az időjárás gondolt egyet és leszakadt az ég, de a következő napokra is esőt jósoltak. Így Éd'sapám berámolta őket az autóba és azt mondta, a következő napokban ráér (néha) és a garázsban, ha esik, ha fúj, meg tudja csinálni. Így a beszélgetős-vihogós-nosztalgiázós-gyereknekérzemmagam hangulattól elestem, viszont két hét türelmi idő után két inverz hokedlit kaptunk vissza.

Vénséges fája pőrén látszik, és a girbegurba felület csiszolása közben festékfoltok, élhibák maradtak rajta. A átlátszó matt lakk csak dobott a patináján. :) Nem kapott festéket, csak a matt lakkot. Tökéletes...

Az egyiket A Kicsi nyúlta le, olyan jó játszani rajta (egyébként  vannak terveim ezzel a hokedlivel, majd le kell "bótolnom" vele) ... a másik a TV alá került.

Jó rájuk nézni.