No. Hogy ne higgyétek, mindig minden kerek, elmesélem, hogy jártam ma...
Kaptam egy doboz maradék süthető gyurmát. Olyan rég ki akartam már próbálni, terveztem én gyöngyöt, gombot milliót... aztán a múltkor, ahogy a kezembe nyomták, boldogan trappoltam vele haza és azóta tologattam az asztalomon, hogy majd, majd, ha szabadságon leszek, kipróbálom... Most eljött az ideje.
Nem akarok én világmegváltó dolgokat belőle, csak egyedi gombokat, gyöngyöket, amolyan Fiókos fajtákat... cirmosat, foltosat, szabálytalant...Készítettem egy adagot ma, a kép nem adja vissza, ugyanis én lelki szemeim előtt már a kész ékszereket is láttam, még a hozzávalókat is előkészítettem.
Irány a sütő, 130 fok, 15 perc.
Hát, az első eredmény elég lehangoló...még bíztam benne, hogy ahogy hűl, visszanyeri az eredeti színét, de valahol sejtettem, csak áltatom magam... valamit eltoltam.
ááááááááááááááááááááááááááááááááááá!!!!!!!!!!
Ba***meg, csak az időt sajnálom... le vagyok törve (mint a bili füle, mondaná Nagyanyám)
Amúgy kissé szegényesebb színvilággal, de használható cucc lett belőle, még tán fel is használom a tengerkék-cirmos helyett terepszínűre sült golyókat (is)...
Első bánatomban egy kedves ismerősömet faggattam, aki dolgozik gyurmával, hogy mi a frászt csináltam rosszul,. Sok hasznos tanácsot kaptam, köszönöm Andi! Aztán majd, ha legközelebb szabadságon leszek, vagy megszáll valami tántoríthatatlan gyurmázhatnék, talán újra nekiülök... mert egyébként alaposan izgatja a Fiókomat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése