Karácsonyi ajándékok 'eská' pont három

Az előző években is megmutattam, hogy miket készítettem saját kezűleg karácsonyra. Most is megígértem, hogy írok róluk, bár most nem ékszer, nem kiegészítő, de mégiscsak én dolgoztam vele.

De előtte egy kis kitérő. Szeretem a filléres és ötletes dolgokat, szeretem, ha az ajándékozó feccöl az ajándékba egy kis energiát, vagyis némileg személyre szabja azt, akár saját gyártmány, akár vásárolt dologról van szó. És szeretem a filléres dolgokat a hétköznapokban és az ünnepekben is. Hogy az ünnepnél maradjunk... a napokban betértem a kedvenc turkálómba és 130.-Ft-ért vettem ezt a horgolt kis terítőt, majd ugyanaznap kaptam ezt a kis mécsestartót, ami a közepében van és minden tekintetben tökéletesen illik hozzá.  Gondoltam, ha már csillag, legyen ez az ünnepi vacsoraasztal motívuma, így apró filc csillagok készültek, ebbe szúrtam és tettem a tányér mellé a fogpiszkálót. Egyszerű, és nagyon tetszetős, szerintem.

Ha az asztalnál tartottam, hát maradjunk az asztal mellett... idén gasztroajándékok készültek. Nem azért, mert divatja van, hanem, mert most ez "jött".

Recepteket azért nem írok le, mert mindet az internetről szedtem össze, év közben rátaláltam erre, aztán arra, és mintha mind "jel" lett volna, szép lassan összeállt a lista. (egyébként jócskán át szoktam szerkeszteni az eredeti összetételeket)

narancsos csokilikőr

gyömbéres-citromos méz

balról jobbra: mézes puszedli, svéd gyömbéres keksz, rózsacukros kakaós keksz, 

jobbra fent aszaltszilvás-csilis csoki, alatta barackos-kekszes csoki

És példának egy összekészített családi csomag, kiegészítve egy (máshol-házi készítésű) üveg mentaszörppel, mert a Tesóm ezt szereti, egy rózsás háziszappannal és egy Csabai gondolatképeskönyv című friss kiadvánnyal, mert a benne lévő képek zömét ÉletemnekPárja fotózta.

Ugye nem kevés?

És leírok egy ajándékomat, amit nem, nem fényképeztem le, mert egyrészt túl személyes, másrészt nem könnyű... szóval. Vettem egy sima, egyszerű és hétköznapi asztali naptárt. Összeszedtem A Kicsit ide-oda rajzolt "jegyzeteit", betűírási próbálkozásait, egyre felismerhetőbb kicsi rajzait, majd nyomtattam színesben és kicsiben olyan fényképeket, amiket én készítettem, és A Fotóriporter kevésbé ismer. Aztán nekiültem és beleragasztgattam a képeket és rajzokat a családi dátumokhoz, néhol több lap sarkát levágtam, hogy heteken át látható legyen egy-egy kép... Egy Ötéves Apukája nagyon örül egy ilyennek, elhiszitek? :)

Az ötletet azért írtam le, mert nagymamáknak, barátnőknek, szerelmeseknek, bárkinek jó ajándék, akár szilveszterre vagy az év eleji születés- és névnapokra is elkészülhet még, vagy gyűjtögethettek jövő karácsonyig hozzá :D 

Jó munkát! És további szép ünnepet!

Miről szól(jon) a karácsony...

Sokan, sok helyen írtak már arról, hogy a karácsony kezd esztelen költekezésbe fulladni, hogy az ajándékozás elanyagiasodik és elvész a szeretet, az együttlét fontossága... Mindenki próbál nagyot adni és elfelejtjük, hogy ugyan adni öröm, de mit ér, ha szarban és hitelben maradsz utána... 

Én is azt mondom, hogy Ne csak a pénzről szóljon a karácsony...

Ahány ház, annyi szokás. Egyik helyen a nagy érték a lényeg, máshol a szeretettel készített személyes ajándék okoz örömet.

Ha elmesélem nektek, hogy karácsony előtt én miket kaptam, tudni fogjátok, melyik értéket képviselem (aki még nem tudná ;) )

Érkezési sorrendben...

A munkahelyemen az egyik rendezvény kiegészítő eleme volt egy minikiállítás, ami disznótoros hagyományokat követve régi használati eszközöket mutatott be. Folyamatosan csodáltam napokon át (a gyűjtője és összeállítója kedves ismerősöm). A nyugdíjas klubunk egyik tagja csak keresztkérdéseket fel nekem, miközben csodáltam a 3 vitrint, majd megjelent két tányérral, hogy ez nálam jobb helyen lesz, mert ők nem használják és a lomosban volt elpakolva... Nézzétek... az alsó sorszámozott Zsolnay, túl sokat nem is fűznék hozzá, azon túl, hogy a drága nagyanyámtól örökölt néhány darab porcelán, melynek utolsó darabja nemrég törött el, ugyanilyen volt. Valaki a nagymamájától örökölte, kopottak, öregek már, de őrízgette éveken át, majd nekem adta. Karácsonyra...

 

Aztán a paleolit klubunk vezetője hívott meg az utolsó foglalkozáson, hogy tartsak velük néhány percre. Maga készítette mécsestartókat rakott ki az asztalra, sokféle színűt és mintájút, hogy mindenki válassza ki azt, amelyik megszólítja. Tökéletes pillanat volt a tökéletes gondolatok mellé.

 

Majd a barátnőm szaladt ki két karácsonyielőkészületrohanás között (hónapok óta nem futottunk össze személyesen) egy ölelésre és egy gyors kávéra, mert ezt mindenképp ide akarta adni. Nem ő készítette (majd nyugdíjas korában talán lesz ideje megtanulni, mondja mindig), hanem az édesanyja horgolta, de nekem... mert ők is tudják...

Az ajándékozás  nálunk mindig kettős. Persze, hogy kerül a fa alá könyv és játék és miegyéb, de fontosnak tartom a forrást, a minőséget, és nem viszem túlzásba. Készítek ebben az évben is ajándékokat, amik ugyan most nem ékszerek vagy kiegészítők, de a saját kezem munkái. Bízom benne, hogy lesz alkalmam írni ezekről is.

Boldog karácsonyt!