Egy hét Hattyúföldön

Évek óta visszatérő vendégei vagyunk Balatonszárszó egyik békéscsabai vonatkozású üdülőjének. A környéket ismerjük, lassan, mint a tenyerünket. Évről évre zárnak be kedvenc, jól bevált helyeink, Eladó táblák sora látható egyik-másik utcában. Sőt észrevehetően kevesebb a turista, ennek ellenére mégis épül, új és új szállodák, nyaralók nőnek ki a földből, új helyek nyílnak vagy a régiek átalakulnak. 

A mi pénztárcánk is alaposan lepusztult, bár mi látványosan is és lelkiekben is épültünk. Gazdagabbak lettünk többek között egy Balaton labdával, egy Balaton pólóval, egy busszal, egy helikopterrel, egy vízipisztollyal, egy homlokközépi kék-zöld púppal és két térd-plezúrral, egy hároméves szerelemmel, na és sok-sok élménnyel. És eddig csak A Kicsiről beszéltem…

Hétfőn érkeztünk. Itthon még viszonylagos hűvös és borongós volt a reggel, egy héten keresztül hatott hihetetlenül, hogy az előrejelzések ellenére nincs 20 fok és folyamatosan zuhogó eső sem!! Ragyogó napsütés, de nagy szél fogadott, és mi sétáltunk a parton, amerre a szél vezetett. Lehet, hogy giccses, de a hattyúkat is megcsodáltuk, századjára is.

Szántódnál komppal Tihanyba, majd onnan Veszprémbe látogattunk a második napon. Az állatkertben 20 éve nem jártam :) A viaduktot most újították fel, szép és tiszta a környék, csak azt nem értem, miért kell egy állatkerben 50 méterenként homokozó és/vagy játszótér?!?? Lehet, hogy ez csak minket zavart, de tény, hogy a zoo eredeti funkciója igazán kellemes és barátságos, a makiktól nehezen szabadultunk, és borzasztó ám, hogy a tigriseket nem lehet megsimogatni! … :D

A szél is elállt, szerda délután végre megöleltem a Balatont. Hűvös és sekély, több métert kell sétálni, mire legalább térdig ér, de ez A Kicsi miatt nem hátrány. Élvezi, sikongat és ki sem lehet zavarni a vízből. (már, ha A Nő nem tartózkodik a homokozóban…)

Voltatok már sétahajózni? Én még nem. És helyhiány miatt vitorlással megtenni ezt? Én már igen! Sőt, kalandvitorlással, höhö…. A kaland mintha kimaradt volna az útból, de ne legyek már elégedetlen, hisz a Balaton közepén ringatózni és élvezni a lágyan csobbanó csendet, hát ez sem mindennapi érzés.

 

Minthogy az sem, amikor reggel a Gyermeked közli veled, hogy nem lát, merthogy a nyaralás közepén, hétvége előtt minőségi pillanatragasztót megszégyenítő tökéletességgel ragasztotta le a szemét a kötőhártyagyulladás. Így mostmár a gyermekorvosi rendelőt is ismerjük, mely bár pici, de barátságos, és a vizsgálat végére csak sikerült a doktornéni arcára is csalnom egy enyhe mosolyt.

Több éve, még A Kicsi születése előtt egyszer felmásztunk Bogláron a Gömbkilátóhoz. Lenyűgöző a látvány, és maga a kilátó is elragadó extrém és egyedi külsejével. Az elmúlt évek alatt olvastam, hogy lezárták, bezárták, felújították, újra megnyílt… Követhetetlen volt a sok infó, érdekelt a valóság, hát meglátogattuk. Valahogy most kisebbnek tűnt, és egy nappal korábban érkeztünk: másnap volt a technikai átadás, így magába a gömbbe felmenni nem lehetett. 

Viszont egy csodaszép sétával és hihetetlennek tűnően minimális áron négy! kiállítótermet lehet megtekinteni, aminek a Gömbtől indulva a végállomása a helytörténeti múzeum és tourinform iroda. Gyakorlatilag ez a lelke a négy helyszínnek, itt aztán lenne mit nézni… ha, nem lett volna kiírva, hogy egyéb városi rendezvény miatt ma és holnap a múzeum és a tourinform iroda zárva tart. A helytörténeti múzeum és tourinform iroda…, a szezon közepén, hétvégén, ráadásul nem kimondottan strandidőben. Mekkora baki! Plusz komolyan csalódott lettem, mert igazán érdekelt… Lesz miért visszamenni jövőre.

A szél fújt rendületlenül, és annyira, hogy szombaton például törölközőbe burkolózva, de belegázoltam a vízbe. Nekitámaszkodtam a széllökéseknek, térdig vízben, és elkezdett felfelé görbülni a szám. Először gondolkodóba estem, hogy a szél húzza-e össze a bőrömet, de nem, nem, hanem valami kimondhatatlan nyugalom és boldogság járt át, annak ellenére, hogy igazán meg sem tudtam mártózni a Tóban egy hét alatt… És ehhez hozzájárult az a romantikus pillanat is, mikor ÉletemnekPárja utánam merészkedett két Unicumos pohárral és koccintottunk az elemek egészségére (is).

Nem éreztem hiányt. Jó volt, szép volt, kerek volt, de jó volt hazajönni, ahol hamisíthatatlan babgulyás várt az asztalon. Nem gulasch, hanem mezei, igazi Mamaféle hazai… :)