Évek óta visszatérő vendégei vagyunk Balatonszárszó egyik
békéscsabai vonatkozású üdülőjének. A környéket ismerjük, lassan, mint a
tenyerünket. Évről évre zárnak be kedvenc, jól bevált helyeink, Eladó táblák
sora látható egyik-másik utcában. Sőt észrevehetően kevesebb a turista, ennek
ellenére mégis épül, új és új szállodák, nyaralók nőnek ki a földből, új helyek
nyílnak vagy a régiek átalakulnak.
A mi pénztárcánk is alaposan lepusztult, bár mi látványosan
is és lelkiekben is épültünk. Gazdagabbak lettünk többek között egy Balaton
labdával, egy Balaton pólóval, egy busszal, egy helikopterrel, egy vízipisztollyal,
egy homlokközépi kék-zöld púppal és két térd-plezúrral, egy hároméves
szerelemmel, na és sok-sok élménnyel. És eddig csak A Kicsiről beszéltem…
Hétfőn érkeztünk. Itthon még viszonylagos hűvös és borongós
volt a reggel, egy héten keresztül hatott hihetetlenül, hogy az előrejelzések
ellenére nincs 20 fok és folyamatosan zuhogó eső sem!! Ragyogó napsütés, de
nagy szél fogadott, és mi sétáltunk a parton, amerre a szél vezetett. Lehet,
hogy giccses, de a hattyúkat is megcsodáltuk, századjára is.
Szántódnál komppal Tihanyba, majd onnan Veszprémbe
látogattunk a második napon. Az állatkertben 20 éve nem jártam :) A viaduktot most újították fel, szép és tiszta a környék, csak azt nem értem, miért
kell egy állatkerben 50 méterenként homokozó és/vagy játszótér?!?? Lehet, hogy
ez csak minket zavart, de tény, hogy a zoo eredeti funkciója igazán kellemes és
barátságos, a makiktól nehezen szabadultunk, és borzasztó ám, hogy a tigriseket
nem lehet megsimogatni! … :D
A szél is elállt, szerda délután végre megöleltem a
Balatont. Hűvös és sekély, több métert kell sétálni, mire legalább térdig ér,
de ez A Kicsi miatt nem hátrány. Élvezi, sikongat és ki sem lehet zavarni a
vízből. (már, ha A Nő nem tartózkodik a homokozóban…)
Voltatok már sétahajózni? Én még nem. És helyhiány miatt
vitorlással megtenni ezt? Én már igen! Sőt, kalandvitorlással, höhö…. A kaland
mintha kimaradt volna az útból, de ne legyek már elégedetlen, hisz a Balaton
közepén ringatózni és élvezni a lágyan csobbanó csendet, hát ez sem mindennapi
érzés.
Minthogy az sem, amikor reggel a Gyermeked közli veled, hogy
nem lát, merthogy a nyaralás közepén, hétvége előtt minőségi pillanatragasztót
megszégyenítő tökéletességgel ragasztotta le a szemét a kötőhártyagyulladás.
Így mostmár a gyermekorvosi rendelőt is ismerjük, mely bár pici, de barátságos,
és a vizsgálat végére csak sikerült a doktornéni arcára is csalnom egy enyhe
mosolyt.
Több éve, még A Kicsi születése előtt egyszer felmásztunk Bogláron
a Gömbkilátóhoz. Lenyűgöző a látvány, és maga a kilátó is elragadó extrém és
egyedi külsejével. Az elmúlt évek alatt olvastam, hogy lezárták, bezárták,
felújították, újra megnyílt… Követhetetlen volt a sok infó, érdekelt a valóság,
hát meglátogattuk. Valahogy most kisebbnek tűnt, és egy nappal korábban
érkeztünk: másnap volt a technikai átadás, így magába a gömbbe felmenni nem
lehetett.
Viszont egy csodaszép sétával és hihetetlennek tűnően minimális áron négy!
kiállítótermet lehet megtekinteni, aminek a Gömbtől indulva a végállomása a
helytörténeti múzeum és tourinform iroda. Gyakorlatilag ez a lelke a négy helyszínnek,
itt aztán lenne mit nézni… ha, nem lett volna kiírva, hogy egyéb városi
rendezvény miatt ma és holnap a múzeum és a tourinform iroda zárva tart. A
helytörténeti múzeum és tourinform iroda…, a szezon közepén, hétvégén, ráadásul
nem kimondottan strandidőben. Mekkora baki! Plusz komolyan csalódott lettem,
mert igazán érdekelt… Lesz miért visszamenni jövőre.
A szél fújt rendületlenül, és annyira, hogy szombaton
például törölközőbe burkolózva, de belegázoltam a vízbe. Nekitámaszkodtam a
széllökéseknek, térdig vízben, és elkezdett felfelé görbülni a szám. Először
gondolkodóba estem, hogy a szél húzza-e össze a bőrömet, de nem, nem, hanem
valami kimondhatatlan nyugalom és boldogság járt át, annak ellenére, hogy
igazán meg sem tudtam mártózni a Tóban egy hét alatt… És ehhez hozzájárult az a romantikus pillanat is, mikor ÉletemnekPárja utánam merészkedett két Unicumos pohárral és koccintottunk az elemek egészségére (is).
Nem éreztem hiányt. Jó
volt, szép volt, kerek volt, de jó volt hazajönni, ahol hamisíthatatlan
babgulyás várt az asztalon. Nem gulasch, hanem mezei, igazi Mamaféle hazai… :)
