A bakancslistás Kripta villa kipipálva

Amikor 365 napot vársz a következő nyaralásra, és az indulás napján csak azért nem húzol hosszú nadrágot, mert reméled, hogy majd melegebb lesz... ☂
Baszki. Ezt mégis hogy?! Amikor csütörtökön a kocsiban a térdemre terítettem a kardigánomat, kizárólag azért nem sírtam el magam, mert minden rádióadó és időjós oldal azt hirdette, hogy péntektől visszatér a nyár.

És ez így is történt...

Dunaföldvártól Cecéig esett, itt-ott sütött a nap, és fáztam. A Fiúk állítólag nem, de szerintem csak nem merték bevallani... vagy a térdnadrág mégiscsak hosszabb, mint a rövid... Mindenesetre, mire megérkeztünk Balatonszárszóra, a nap sütött, de azonnal előbányásztam a farmeromat és a tornacipőmet. A naplemente esőben és hidegben is szép, vizes minden, párás, nehéz a levegő, végre újra itt, fene bánja az esőt, úgyis mindig azzal nyúzom - mondja ÉletemnekPárja - , hogy ősszel is látni szeretném a Balatont, hát nesze, most majdnem ősz van. (Éjszakára csukva maradt az erkélyajtó...)

Aztán reggelre tényleg meleg lett, százágra sütött a nap, hát nyár van, na! Előttünk 4 napig volt hűvös és esős idő, így nem kockáztattuk meg a lehűlt vizet. Ígéretet kaptam, hogy előbb megnézzük (végre) Fonyódon a Kripta villát. Már régóta érdekel az örök szerelem háza, de egy időben nem volt látogatható, aztán csak bizonyos napokon, ami nekünk nem volt jó, végül tavaly elmentünk, de épp felújították. (A Kicsi meg is volt sértődve, hogy ennyit kellett utaznia egy üres házért). (Most utánajártam, átadták, mehetünk! :)

A belépő egészen emberi (300.-/150.-) Az alsó szinten helyet kapott a Molnár Csilla emlékét őrző két szoba (korombeliek még emlékeznek rá biztosan, a fonyódi születésű szépségkirálynő nagyon fiatalon halt meg). A ház munkatársa ismerte a szépségkirálynőt, és tökéletes a helyismerete, élmény hallgatni és beszélgetni vele.
Az emeleti büfé teraszáról pedig pazar kilátás esik a Badacsonyra. Aztán az alagsorban végre megnézhettük a kriptát. Az a monda járja, hogy annak a párnak, akik az ágy fölött megfogják egymás kezét, szerelmük örökké fog tartani. Megfogtuk egymás kezét az ágy fölött. :) (ezen az a tény sem változtathat, hogy a villa előtt keményen összevesztem az összes pasival, aki az autóban ült, hiába no, Szárszón Sárkányhét van... ;) )

Miután összevesztem a családdal és láttam végre a Kripta villát, visszakanyarodtunk Szárszóra és orvul becsaltuk a gyerekeket egy cukrászdába, ugyanis aznap ünnepeltük A Nagy 23. születésnapját és az általa kiválasztott süteményt egy szál gyertyával hozattuk ki. Éééés, meglepődött! :D <3
Azt már nem részletezem, hogy ezután mi következett, sejtitek... igen, vízpart..

Szárszón évek óta rendeznek a nyári programok közt Sárkányhetet, mely Süsü és Csukás István, illetve főként a sárkányok köré szerveződik, más egyéb, kicsiknek és nagyoknak szóló események sorával. A megnyitó azzal kezdődött, hogy némi késéssel ugyan, de a központi strandra megékezett maga Süsü, természetesen sárkányhajóval és Szárszó polgármestere, Dorogi Sándor után Csukás István köszöntötte a sok Süsürajongó kis és nagy gyereket, majd a Fabula együttes perdítette táncra a népet. Az író, korát meghazudtolva, mindenkire mosolygott, aláírt, szelfizett, türelmesen válaszolt minden kérdésre. Én is mellé álltam, hát így van, hogy sok mesehős megálmodójával egy képen szerepelhetek :) Sőt, a Kiscsacsival is!

És nem ez volt az i-re a pont, hanem a délutáni programunk, mikor a Csukás Színházban megnéztük a Kutyánszki Kázmér avagy a versíró kutya kalandjai című darabot a Gergely Theáter előadásában. (Gergely Róbert is jelen volt, bár, ha ÉletemnekPárja nem hívja fel rá a figyelmem, hát nem ismertem volna fel - a sármos fehér öltönyös egykori énekes farmerban, piros ingben és pocakos-szemügesen kicsit más összhatás, de a társulata előtt le a kalappal, az előadás frappánsan megoldott egyszerű díszletekkel, remek szereplőkkel igazán látványos volt - a zenét Berkes Gábor írta. Vagyis így összességében ez a gárda el sem ronthatta volna...) (a településre érkező nyaralók a szálláson kapnak egy Szárszó kártyát, mely jópár helyen némi kedvezményt biztosít, többek között a Csukás Színház jegyáraiból is [1350.-/750.-] - 5%-ot...)

 

 

Azt már nem részletezem, hogy ezután mi következett, sejtitek... igen, vízpart..

Jajelfelejtettemhogymindenkiilyenképetkészít...

Úgy tűnik, hogy most is a rövid és közeli kiruccanások jöttek be, két csobbanás közt. :) Vasárnapra is hagytunk érdekességet. Évek óta látom, amikor ráfordulunk a 7-es útra, hogy van az út mellett egy háborús múzeum. Mivel A Nagy lexikona a két világháborúnak (megőrülök tőle, mert én pont ezektől írtózom, de nagyon) és A Kicsi is katonás korszakát éli (annyi itthon a műanyag katona-tank-helikopter-ésatöbbi, mint égen a csillag), már régóta emlegetem, hogy meg kellene nézni. Most is láttam, amikor érkeztünk, de soha nem ragadt meg pontosan, hol is van pontosan... és mi a neve, csak a két rakéta "maradt meg" a bejárat mellett... Egészen Zamárdiig kellett mennünk, egyszer el is térítettek minket. Sejtettem, hogy lehetetlen, amerre küldtek, vagy az egy másik múzeum, de belefért egy ekkora városnézés (hogy micsoda nyaralók vannak, pfffff). Már majdnem visszafordultunk, mikor kikandikált a fák közül a felirat... Huhh, renomém megmentve! :D
1000.-/800.- a beugró, ami még mindig "rendben van". A Tarr Péter magángyűjteményének anyaga látványos és gazdag, értő szemnek biztos többet mond, mint nekem. Kicsit zsúfolt, talán nagyobb helyet érdemelne, de nyilván ez más történet. A két és fél szobányi kiállításon túl az udvaron felmászhatsz egy őrtoronyba és beállhatsz két kisebb-nagyobb ágyú mögé. Ezen túl párszáz vagy pár ezer forintért vehetsz kiszuperált töltényt, érméket, jelvényeket, gázálarcot vagy egyéb felszerelést, amennyiben ilyen huzalmad van. Természetesen vásároltunk egy töltényt 300.- forintért...  (élethű játék-gépuskát is vehettünk volna nyolcezerér')

Azt már nem részletezem, hogy ezután mi következett, sejtitek... igen, vízpart..

"Művészet és élet" valamint jóóó hideg fröccs

Aztán az utolsó reggelen ráérősen összepakoltunk, mert 11-ig el kellett hagyni a szobát. Berámoltunk az autóba és még lementünk a partra, utolsót csobbanni. Aztán nehéz szívvel, de csak el kellett indulnunk. Utolsó pacsi a Balatonnak, utolsó kör a nyaralóban és az udvaron, utolsó elköszönés a bent lévőktől. 

Integettünk a kerítés menti szederbokornak...

 

... a szomszéd kutyának...

... és a szomszédoknak is.

Egy tiszteletkör ilyenkor még belefér, indulás előtt a kedvenc lángososnál fel kell tankolni még egy kis végső balatoni feelinget. És milyen kicsi a világ, mondják, sőt, mondják azt is, hogy Balatonszárszó kis-Békéscsaba, a lángososnál ki köszönt ránk? A Kicsi egyik tanítónénije és egy másik tanár néni a suliból! :D Természetesen készült egy közös fotó is... aztán... go home... 

Viszlát Balaton!

Egy kávét?

Fanatikus kávéimádó vagyok.(persze értsd jól: függő, -szerintem- kórosan alacsony vérnyomással :D )
Mindegy, hogy kavart, kutyult, főzött, stb, friss legyen, forró és nagyon fekete. Csak úgy, kanál nélkül...
Tudjátok: Kerek kávé, lyukas kávé, mogyorós kávé...ööö... ja, ez Gombóc Artúr dumája..

Szóval... A KÁVÉ. Lehetőleg ugyanabból a begréből, amiből van megszokott és jól bevált otthon és a munkahelyen is, persze máshol minden másból jó, legyen az papírpohár, retró üveg kávéspohár (örvendeztessen meg valaki egy klasszikus presszós időkből származó darabbal, tudjátok, amihez alumíniumkanál dukált, lehetőleg színes!...), csésze, bögre, csak forró legyen :)

Kedvenc kávés történetem is van... egy jól sikerült, átmulatott éjszaka után (hú, na ez sem mostanában történt), az ébredő hajnalban betérünk egy kiskocsmába. Kértem egy dupla kávét. A pultos hölgy kedvesen megkérdezte, hogy mit kérek bele, mire elgondolkodtam, hogy igaza van, ez még így hiányos, hát kértem bele még egy dupla kávét. :D

Persze mindig megkapom, hogy sok lesz és nem kellene ennyit és vigyázzak magamra. De a minap találtam egy megnyugtató cikket, vagyis no para, ide a kávét!

Az elmélet után jöjjön a gyakorlat. Itthon Nescafét iszunk, ez most itt nem a reklám helye, de mióta felrobbant a kotyogó pár éve, némi fenntartással kezelem az ilyen szerkezeteket :D Szóval, mindig szanaszét volt a kávézás minden hozzávalója, vagy legalábbis egy alkalmatlan tálcán, aztán egyszer hazahoztam valahonnan egy kis mandarinos ládát. Ebbe pont belefér a kávés üveg, A Fotóriporter cukortartója, a vízmelegítő bögre és a két kávéscsészebögre. Tökéletes, csak így azért elég stílustalan... :D

Mindig tudtam, hogy ezzel valamit még kezdeni kell, de semmi nem tűnt jó ötletnek és igazán időm se volt rá. Aztán egyszercsak a Pentart egy játékán különdíjat nyertem. Ez már körvonalazta a lehetőséget és egy csendes január eleji napon nekikezdtem.

Smirglivel leszedtem a feliratot.

Ezután country zöld dekorfestékkel átkentem az egészet. Egy réteg is elég volt, de biztosra mentem, kétszer átfestettem. Arany wax-szal kis patinát adtam neki, majd matt lakkal áthúztam. Ezután ráragasztottam a szintén megdolgozott kávé feliratot és szórógyönggyel (vagy nem is tudom, mi volt ez eredetileg), kapott egy kis "cukorszórást". Az eredmény:

 

Köszönöm Penart, ezekkel a termékeitekkel követtem el.

Lehet, hogy a módszer és a felhasználás sem tökéletes, van mit tanulni, de a miénk és nekünk tetszik :)

Kicsit jobban mutat :)

Jobban mutat?

Tucatból egyedit, ajándékból is

A múlt héten elregéltem nektek, mi történt velünk a Balatonnál. Azt is, hogy vannak ajándéktárgyak, amiket soha, de soha nem vennék meg, csak ott és csak akkor. Ilyenek a Balatonos tünemények, ugye. Amikor A Fiúk rájöttek, hogy már megint egy ilyen bolt közelében vagyunk, próbáltak elterelgetni nagy ívben, de nem engedtem a nyomásnak. Többek között 3 db Balatonos tollat meg kellett vennem...

... mert én máris láttam, hogy egy icikét de picikét most át fog alakulni, mert van rajta az a kék gumibigyó...

... ami lehúzható róla, és tökéletesen egyedivé lehet varázsolni a tucat-ajándékokat is, így ni:

Innentől kezdve tekerhetsz rá bármilyen madzagot vagy zsineget és tehetsz rá bármilyen fityegőt, ami a legjobban illik ahhoz, akinek megveszed. Sőt. Ezt a cselt nem csak Balatonos tollakkal lehet megtenni ;)

Fel a kezekkel, ki készít majd ilyet?

Mi fér bele egy hétbe a Balaton-parton...

Már az első kilométerek után olyan felhővel találkoztunk, mintha akvarellel próbálkozna A Mester az égi vásznon és érdekes, az első napi esti sétán megcsodált naplementén túl nem szoktak érdekelni a felhők, de most követtek a színek és fények, arcátlanul és kérkedőn magukra irányítva a figyelmemet. Próbáld megfesteni vagy akár fotót készíteni róla, olyan giccset kapsz, hogy pendül... de amikor ott ülsz a parton, csacsogva locsog a víz a lábad körül, a hajaddal kötözködik az esti szél, olyan, mintha az az egy év, ami az előző nyaralás óta eltelt, csak egy pillanat lett volna. Pedig ebbe a "pillanatba" mennyi történés, álom, fájdalom, és öröm fért bele... hát még mennyi ebbe a hétbe, amit ott töltöttünk újra.

Balatonszárszó. A legszebb szavak egyike a szótáramban :) Lássuk, mit tartogatott nekünk erre a nyárra.

Első nap mi más, a földvári TescoExpress (ez nem a reklám helye, nagyon jó kis bolt, ismert kaja ismert árakon, és évek óta szigorúan kötelező módon elpoénkodva a mellette található Möbel Csutak Bútor Áruház nevén és hevén) után megérkezünk, a csomagokat bedobjuk a szobába, kaját a hűtőbe, gyereket a Balatonba.

Második nap Földvár, felkeressük a kedvenc helyeinket, posta a képeslapokkal, Pelso étterem (menü 950.-), mellette a lottózó-újságos-ajándékbolt, ahol minden évben lehet olyan "azonnalakarom" ajándéktárgyakat lelni, amit soha nem vennél meg, csak ott és akkor... de akkor muszáj! Ezen kívül e program előtt és után vízpart, idén némi hisztivel és nyűggel... Majd délután némi hasfájással. Később némi hányással (Berci). Gyakorló anyaként gyanús a tény, így még kora délután megérdeklődtem, hol van gyermekügyelet. Az ugyan nincs, de este 11-kor úgy döntöttünk, hogy felkeressünk a legközelebbi, a földvári ügyeletet. Belépünk, orvos háttal ül, nagy mackó, két keze összekulcsolva a tarkója mögött, netet böngészik. Nem lelkes, de megfordul, betessékel, és pár mondat után meglágyul. Komótosan bólogat, és ridegen visszavág, ez nem nyaralós-vírus, ezt még otthonról hoztuk. Dejó, örvendek, tulajdonképp mindegy is... Majd pár mondat után valamiért tündérré változik, közli A Kicsivel, hogy kaphat egy szurit vagy mehet Siófokra a gyógyszertárba. A Kicsi alkudozik, hogy éjszaka jó dolog Siófokra autózni, de győz a józan ész... szuri készül, és elsimítja a félelmet a bizalom, A Doki pikkpakk dolgozik, majd közli, hogy egy ekkora fiúnak ez nem fáj. És tényleg, mire feleszmélünk, kitessékel az ajtón, kikísér, lepacsizik A Sértettel és megadja a telefonszámát, hogy ha éjjel 4x-nél többet hányna, hívjuk fel. Nem szoktam ilyet mondani, de most igen,  isten áldja meg a kezét és a lelkét, dr. Kovács Zsolt István, ott Balatonföldváron! 

Kicsi (és család) alszik reggelig (én kevésbé), másnap némi hascsikarástól és rossz közérzettől eltekintve kutyabaja. Reggel a változatosság kedvéért a bátyja közli, hogy szédül és nincs étvágya. Itt kezdtem feladni, de délben, a hascsikarós délelőtti fürdőzés után hazaérve, az erkélyen üldögélve, újsággal a kézben fogadott (a pezsgőspohár még úgy belefért volna a képbe)... Betegségek pipa, délután vidáman együtt pancsolt a csapat, bár nem voltam túl nyugodt (az ördög még a Balcsi parton sem alszik...) Úgyhogy a következő két éjjel folyamatosan, minden moccanásra ugrottam, hogy most épp ki készül hányni vagy hasmenni, de szerencsére ennyivel megúsztuk. Sőt, este egy kis sétát tettünk és előre megfontolt szándékkal rokonokkal is találkoztunk, Egy Fő Unokatesó és Egy Fő Udvarló is épp Szárszón töltötte napjait. :)

Ezután aztán kezdtem én is nyűgös lenni, hogy látni is kellene már valamit az orvosi rendelőn és a szabadstrandon túl. Egy táblán meglátom a Napfény udvar minigazdaság és állatsimogató hirdetését. Szóládi u. 75., ki ne hagyjátok, ha arra jártok. Emberi áron nézelődhetünk egy családi minifarmon, ahol nagyságrendben a minibékától a lóig,  rendszertanilag puhatestűektől a gerincesekig mindenki megtalálható, aki egy háztartásban vagy minifarmon éldegélhet, akár néma, akár cincog, nyávog, rikoltozik, béget, mekeg ésatöbbi... Simogatni is lehet, magát talán halottnak tetető, elterült macskát az asztalon, lapátméretű tapsifüleket a nyusziketrecekben, gyenge idegrendszerű tengerimalacokat, rügyező dámvad buksit, bozontos csacsifejet és sorolhatnám, nem teszem, nézzétek meg magatok! :) Szimpatikus, hogy a belépő 650.-/450.- és 50.- Ft egy csomag kaja az állatoknak, 70.-Ft egy jéghideg, fél literes ásványvíz és emléktárgyakat, ajándékot is lehet normál áron vásárolni (népi ihletésű kerámiát, fonott kosarat, faragott lovat, hűtőmágnest, képeslapot). Persze ez se tartson sokáig, mert vár a vízpart, nehogy lemaradjunk! :)

Nem is baj a következő napi délelőtti eső, ez a kis pihenés kell is. Mindenki olvas, játszik, csendespihen, de délben a csepegő esőben megejtett ebéd után (már, akinek volt étvágya enni) kisüt a nap és estig lehet mulatni a vízben. Még le sem hűlt igazán, bár kell némi bátorság a térdigéren túl menni, de utána megint mehet a pancsolás estig :)

Utolsó nap, menjünkmárvalamerre.2 , én már rég kinéztem a fonyódi Kripta-villát, a történet megfogott, évekkel ezelőtt már szerettem volna látni, de nem volt látogatható, majd megnyitották és most felújítják, de úgy, hogy 4 melóson és 3 sóderkupacon kívül üres az épület. Viszont nagyon jópofa piros kavicsokat lehet gyűjteni a környéken, amiről a többedik után gyanússá válik, hogy festékes, de a víz nem oldja. Titokzatos is, naná.

A Kicsit nem érdekli más, zabos, hogy nem lehet a vízben és holmi üres ház miatt kellett ennyi utat megtenni (vagy 25 km...) és nehogy már kitaláljak más programot, nem érdekli a palánkvár, a várrom, a Szaplonczay sétány, és hagyjam békén az új Hajózástörténeti Látogatóközponttal is Födváron, menjünk már a vízbe. Vagy a Napfény udvarba. Ááááá...... aranyos volt egyszer, de engem jobban izgat az új kilátó, így ketté válik a csapat, Berci Apával megy kisállatsimogatni, mi meg Benivel felmászunk a kilátóba. Ezt is érdemes megnézni, ha útba esik... 1000.-Ft a belépő (3-14 éves korig 500.-), interaktív játékokkal teli két emeleten virtuális vitorást vezethetsz a kikötőbe, szélgépen tapasztalhatod, mikor milyen viharjelzés lép érvénybe, befekhetsz igazi függőágyba, lefényképezkedhetsz egy hercig kapitánnyal, a falakon ezer információ és jópár hajózástörténeti maketten bámészkodhatsz, tele a csigalépcsőház (ez a hajó formájú építmény árbóca) régi fotókkal, a "fedélzeti" büfé napfényes teraszán felfrissítheted magad, mielőtt nekivágsz a két emeletnyi kilátónak (már, ha nem lifttel készülsz megközelíteni). A kilátás olyan, mint bármelyik Balaton-parti kilátóból, a távolság, mint üveggolyó... lélegzetelállító, nagyon kék, nagyon szép. Kétségtelen, szeretem a nyuszikat és a tengerimalacokat, de most örülök, hogy a messzeségbe néztem, nem kecskeszemekbe. :D

 

Mire végigjártuk és végignéztük, a másik felünk is végzett az állatsimogatással, így semmi sem állt már utunkban, hogy mehessünk a... hová is? ... ja, a partra :P A közelgő felhő sem téveszt meg minket, itt ugyan nem lesz eső, hisz fürödni jöttünk! És tényleg nem esett, morgott, dörmögött, még villámlott is egyet, de sértetten elvonult, sőt, a Nap is vigyorogva előkerült. Jó dolog vihar-gyanú miatt majdnem üres strandon üldögélni, csend van és olyan békés, az embernek mosoly ül a szája szélébe, még, ha az utolsó este is...

Reggel nem maradt más hátra, mint a csomagolás. Ennél lehangolóbbat... na, de ugyan, az az egy év mindig olyan hamar eltelik, ugye... (ugye?). Szerencsénkre ragyogó napsütés és kellemes víz búcsúztatott, így délig még belefért a vízicsata, naná.

Aztán belefért még a hétbe az is, amit pakoláskor vettünk észre, hogy valahol valaki rendesen megnyomta az autónk első rendszámát. Nem vészes, de vissza kellett hajlítani és pattintani a keretbe. Bárki voltál, köszi, hogy nem tettél nagyobb kárt, hiszen jövőre is ez az autó szeretne elvinni minket odáig! :)

On the road, go home...

Székek, szépek

Biztos ismeritek azt az érzést... meglátni és megszeretni. No, hát ez olyan volt.... 

Egyszer, nagyon régen, elég hirtelen költöztem, és a kevés holmimat több helyre pakoltam szét. Nem tudom, hol keveredett el Nagyanyám hokedlije, de nincs meg és azóta kerestem "a párját". Aztán nemrégiben mindjárt kettőt találtam egyszerre. Nem fiókos, de a szerelem első látásra nem törődik ilyen aprósággal. Ő az és kész... és nem elég, hogy hokedli és vénséges és kopott, de állt mellettük két szék.... zöld, mint a kecskeméti parasztház ajtajai gyerekkoromban Nagyanyámnál, és olyan megejtően kopott, hogy túl sokáig nem gondolkodtam.

Ismerőstől vettem. Tudom, hogy Ági bárkinek ilyen szeretettel csomagolt volna, de mégis, abban a gondos  csomagolásban a rengeteg kartonon és madzagon túl ott volt a lelke is (meg egy apró, személyes csomagocska is). Ráadásul a futár megismert, hisz nem telt el sok idő a múltkori találkozásunk óta... rám meredt, majd elvigyorodott és olyan óvatosan pakolta le őket, mintha most is tükröt hozott volna :D

           

 

Ne fokozom tovább :) úgysem lehet. Így marad és kész, ez hamar eldőlt. A konyhába kerültek. Az asztal még nem az igazi, de nem lehet mindent egyszerre, igaz-e!? Biztos rátalálok majd az ide illőre.

Aki még mindig bizonytalan az összképet illetőleg, szívesen meghívom egy kávéra... ráülhet. :D

A hokedlik nem úszták meg. A kopottságával egyáltalán nem volt gondom, sőt. De a színe teljesen idegen a lakásunkhoz.

Úgy terveztük Apukámmal, hogy kimegyünk a rétre (nem kell messze menni, a konyhaablakból és a két kisszobából a zöldre látunk, mintha udvarunk lenne... :) ) Szóval megbeszéltük, hogy ide a gyepre kitelepülünk csiszolni és festeni, ám az időjárás gondolt egyet és leszakadt az ég, de a következő napokra is esőt jósoltak. Így Éd'sapám berámolta őket az autóba és azt mondta, a következő napokban ráér (néha) és a garázsban, ha esik, ha fúj, meg tudja csinálni. Így a beszélgetős-vihogós-nosztalgiázós-gyereknekérzemmagam hangulattól elestem, viszont két hét türelmi idő után két inverz hokedlit kaptunk vissza.

Vénséges fája pőrén látszik, és a girbegurba felület csiszolása közben festékfoltok, élhibák maradtak rajta. A átlátszó matt lakk csak dobott a patináján. :) Nem kapott festéket, csak a matt lakkot. Tökéletes...

Az egyiket A Kicsi nyúlta le, olyan jó játszani rajta (egyébként  vannak terveim ezzel a hokedlivel, majd le kell "bótolnom" vele) ... a másik a TV alá került.

Jó rájuk nézni.

Szépségpercek

Meséltem  pár napja, hogy egy kedves ismerősöm költözik. Messzire, kisebb házba, így kénytelen megválni olyasmiktől, amikkel ő már nem tud mit kezdeni. Elmentem hát hozzá, hátha találok olyat, ami hiányzik itthonról. (persze A Fiúk szerint innen már nem hiányzik semmi, főleg tányér nem, de én azért szétnéztem :) )

Gyűjtöm ugye a tányérokat (és a teáscsészéket). Lehetőleg rózsás legyen, apró, rózsaszín rózsás, arany szegélyes, kb. így.

No, ilyesmiből azonnal egy rakásnyit leltem.

Aztán ott volt a százéves, zománcozott, hibátlan kuglófsütő. Jött velem, talán ki is próbálom egyszer...

Aztán ott mosolygott árván ez a gyönyörű metszett üveg, amihez mostmár kutathatok egy szép metszett üvegdugót :D (lesz okom a lomikat böngészni :D )

Nem tudtam nem észrevenni ezt a csodás ezüstözött tálcát, szinte el sem hittem, hogy az enyém lehet.

 Együtt is csinosak :)

Ezt a két részeges poharat pedig csak úgy... hogy, ne csak én örüljek ;)

Köszönöm Ica!