Vannak pillanatok, amikor eljön a csípjetek meg érzés... csak bámulom A Pasit és őszintén remélem, ha ez álom, akkor sose fogok felébredni...(nem a létra miatt... 11 éve ezt érzem)
Azokban az időkben, amikor költöztünk (előző év novemberében), találkoztam egy képpel a neten: létra a falon, polc gyanánt. Onnantól kezdve állandóan emlegettem, ha létrát láttam, pláne, ha az öreg, festékes, kopott egyed volt.
Telt-múlt az idő, aztán eljött ez a péntek (másnap volt a születésnapom). Kérdeztem ÉletemnekPárját, hogy kell-e neki a kocsi, mert ha nem, elugranék A Naggyal a suliba, visszavinni a könyvtárba 4évnyi tankönyvet. Hogy megörült... de annyira el vagyon mostanában úszva, hogy nem is figyelek semmire, ez későbbi felismerés, de megdöbbentem magamon... lassítani kell, meg kell állnom és nem leélni, hanem átélni kellene az életemet, mert elsiklok az apró jelek felett, nem figyelek részletekre, pedig ezek színeznek, ezek teszik mássá, pontosabban teljessé...
No, szóval irány a könyvtár, de még belefért egy nadrágvásár is, elvégre hiába 19 éves, néha még kinő(elnyű) ezt-azt...és még az sem tűnt fel, hogy nem csörgött a zsörtölődő telefon, hogy már csúszásban leszünk lassan, hisz van közös programunk is délelőttre...
Hazaérek, A Drágalélek takarít. (ezen nem lepődtem meg, mert hálistennek nagy segítségem ebben is) ... De mi ütött belé, hogy még az ágyat is felfordította?! Lépek beljebb... széles-fürkésző vigyor, baaaaaaaaaazzzzzzzz......................
Eltelt 2 nap, de többször megnézem, hogy biztos ott van-e? :D Már több könyv van rajta, ma kapott egy csokor levendulát is... egyszer tele is lesz... most még gyönyörködök benne. És tudjátok... nem is csak maga a létra, amit szerettem volna hónapok óta. Hanem az, hogy ez Ő. Beszerzett egy ilyen létrát, lefestették a szobába illőre, hogy ott állt a Mester létrástól a ház előtt, amikor elindultunk az iskolába, és többször rájöhettem volna, többször elárulhatta volna magát... De igazi meglepetést kaptam, szívből jövő, őszinte érzést... Ugye értitek...
És még az sem érdekel, hogy itt-ott bájosan összekenték a falat... :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése