Indiánlánc

Az alábbi sorokat ismeritek a Fb-ról...a napokban voltunk egy programon, ahol többféle dolgot bütykölhettek a gyerekek. Az egyik asztalnál kisebb-nagyobb, esztergált és "érintetlen" formájú fakorongokból lehetett zajkeltő játékot készíteni. A mi csemeténket ez nem fogta meg, a korongok engem azonban annál inkább ... Elkértem kettőt, mert kiabáltak utánam. Azonnal megkérdezték, mi lesz belőle, de nem tudtam megmondani, csak azt, hogy el kell hoznom őket. Mostmár tudom...

Tehát. Két girbegurba fa korongot elkértem... a közepükön ki vannak fúrva... nem tudtam miért, jönni akartak. Aztán pakolgattam jobbra-balra őket az asztalon, és több gondolatot ébresztettek bennem. Egyszer biztosan begyűjtök belőle többet, mert egymásra rakosgatva hengerré, egy szép, vékony ágat bele lehet tűzni... vagy madártollat... vagy pár szál búzakalászt... vagy ....

Aztán - mivel az utóbbi időben fonott bőr karkötőket készítettem, és előttem voltak a bőrcsíkok az asztalon - felfűztem őket egy szálra, ne guruljanak el... ismeritek az érzést, mikor kigyullad a lámpa a fejetek melletti szóbuborékban? :D Ez az! Nyaklánc!!!

És annyira egyértelmű volt, hogy ebből csakis valami indián-stílusú ékszer alakulhat ki... Mert ez igazán az én világom, a mai napig rengeteg történetet, információt elolvasok róluk ... hát így született. 

Tegnap debütált, az utcán két "lájkot" kapott. Ha valaki szeretné, vihető.

 

 

A nyomaink örökre mutatják majd, hogy itt éltünk.
(Dakota mondás)