Karácsony környékén már írtam arról, hogy Anyukámnak készítettem ajándékba egy kis "kilépő" szőnyeget (amit sajnált erre a célra felhasználni, viszont tökéletesen passzol a konyhai sámli ülőkéjére, úgyhogy ott kapott helyet).
Akinek gyermeke van, biztos ismeri azt a helyzetet, főleg a parkettás lakásban élők, hogy játék közben a csepp gyerekfenék mindig két szőnyeg közt ül a földön, és ha egyszer lent van az a popsi, hát lehetetlen szőnyegszélét vagy kispárnát aláimádkozni... Elég lassan, de felgyulladt a kislámpa a fejem fölött... ha vele együtt készül... ha neki is tetszik, és várja, hogy az övé legyen... ha lesz saját kis "repülőszőnyege", valószínűsíthető, hogy rá fog ülni, és időközben megszokássá válik (remélhetőleg), hogy ül valamin. :))
Azért mutatom, mert rém egyszerű, bár aprólékos munka... és csak egy fa keret kell hozzá, valamilyen "felvetőfonal" (én színes spárgát használtam) és kidobásra szánt pólók. Bárki nekikezdhet, csak idő kell hozzá...
Ha szimpla csíkokat vágok, akkor középen kettévágom úgy, hogy a két vége egyben maradjon, majd lekerekítem, így egymásba hurkoláskor nem fognak kis fülek ( a sarkai) kiállni.
Az első sorban a szélső szálra ráhurkolom az első csíkot, és innentől már csak föl, meg le, ahogy a szellő hintáztatja az ágat ;) (Időnként jól meg kell tömöríteni, hogy ne legyen laza és még arra kell ügyelni, hogy a széleket ne húzzuk meg erősen, így egyenes marad az oldala)
Ha elértem a kellő méretet, óvatosan levágom a kis repülőszőnyeget a keretről úgy, hogy a lécen kívül, a szélén vagdosom el a szálakat, majd kettesével összecsomózom.
Este kipróbáljuk... szerintetek fog repülni? ;)
És jöhet a következő:
