Baszki. Ezt mégis hogy?! Amikor csütörtökön a kocsiban a térdemre terítettem a kardigánomat, kizárólag azért nem sírtam el magam, mert minden rádióadó és időjós oldal azt hirdette, hogy péntektől visszatér a nyár.
És ez így is történt...
Dunaföldvártól Cecéig esett, itt-ott sütött a nap, és fáztam. A Fiúk állítólag nem, de szerintem csak nem merték bevallani... vagy a térdnadrág mégiscsak hosszabb, mint a rövid... Mindenesetre, mire megérkeztünk Balatonszárszóra, a nap sütött, de azonnal előbányásztam a farmeromat és a tornacipőmet. A naplemente esőben és hidegben is szép, vizes minden, párás, nehéz a levegő, végre újra itt, fene bánja az esőt, úgyis mindig azzal nyúzom - mondja ÉletemnekPárja - , hogy ősszel is látni szeretném a Balatont, hát nesze, most majdnem ősz van. (Éjszakára csukva maradt az erkélyajtó...)
Aztán reggelre tényleg meleg lett, százágra sütött a nap, hát nyár van, na! Előttünk 4 napig volt hűvös és esős idő, így nem kockáztattuk meg a lehűlt vizet. Ígéretet kaptam, hogy előbb megnézzük (végre) Fonyódon a Kripta villát. Már régóta érdekel az örök szerelem háza, de egy időben nem volt látogatható, aztán csak bizonyos napokon, ami nekünk nem volt jó, végül tavaly elmentünk, de épp felújították. (A Kicsi meg is volt sértődve, hogy ennyit kellett utaznia egy üres házért). (Most utánajártam, átadták, mehetünk! :)
A belépő egészen emberi (300.-/150.-) Az alsó szinten helyet kapott a Molnár Csilla emlékét őrző két szoba (korombeliek még emlékeznek rá biztosan, a fonyódi születésű szépségkirálynő nagyon fiatalon halt meg). A ház munkatársa ismerte a szépségkirálynőt, és tökéletes a helyismerete, élmény hallgatni és beszélgetni vele.
Az emeleti büfé teraszáról pedig pazar kilátás esik a Badacsonyra. Aztán az alagsorban végre megnézhettük a kriptát. Az a monda járja, hogy annak a párnak, akik az ágy fölött megfogják egymás kezét, szerelmük örökké fog tartani. Megfogtuk egymás kezét az ágy fölött. :) (ezen az a tény sem változtathat, hogy a villa előtt keményen összevesztem az összes pasival, aki az autóban ült, hiába no, Szárszón Sárkányhét van... ;) )
Azt már nem részletezem, hogy ezután mi következett, sejtitek... igen, vízpart..
Szárszón évek óta rendeznek a nyári programok közt Sárkányhetet, mely Süsü és Csukás István, illetve főként a sárkányok köré szerveződik, más egyéb, kicsiknek és nagyoknak szóló események sorával. A megnyitó azzal kezdődött, hogy némi késéssel ugyan, de a központi strandra megékezett maga Süsü, természetesen sárkányhajóval és Szárszó polgármestere, Dorogi Sándor után Csukás István köszöntötte a sok Süsürajongó kis és nagy gyereket, majd a Fabula együttes perdítette táncra a népet. Az író, korát meghazudtolva, mindenkire mosolygott, aláírt, szelfizett, türelmesen válaszolt minden kérdésre. Én is mellé álltam, hát így van, hogy sok mesehős megálmodójával egy képen szerepelhetek :) Sőt, a Kiscsacsival is!
És nem ez volt az i-re a pont, hanem a délutáni programunk, mikor a Csukás Színházban megnéztük a Kutyánszki Kázmér avagy a versíró kutya kalandjai című darabot a Gergely Theáter előadásában. (Gergely Róbert is jelen volt, bár, ha ÉletemnekPárja nem hívja fel rá a figyelmem, hát nem ismertem volna fel - a sármos fehér öltönyös egykori énekes farmerban, piros ingben és pocakos-szemügesen kicsit más összhatás, de a társulata előtt le a kalappal, az előadás frappánsan megoldott egyszerű díszletekkel, remek szereplőkkel igazán látványos volt - a zenét Berkes Gábor írta. Vagyis így összességében ez a gárda el sem ronthatta volna...) (a településre érkező nyaralók a szálláson kapnak egy Szárszó kártyát, mely jópár helyen némi kedvezményt biztosít, többek között a Csukás Színház jegyáraiból is [1350.-/750.-] - 5%-ot...)
Azt már nem részletezem, hogy ezután mi következett, sejtitek... igen, vízpart..
 |
| Jajelfelejtettemhogymindenkiilyenképetkészít... |
1000.-/800.- a beugró, ami még mindig "rendben van". A Tarr Péter magángyűjteményének anyaga látványos és gazdag, értő szemnek biztos többet mond, mint nekem. Kicsit zsúfolt, talán nagyobb helyet érdemelne, de nyilván ez más történet. A két és fél szobányi kiállításon túl az udvaron felmászhatsz egy őrtoronyba és beállhatsz két kisebb-nagyobb ágyú mögé. Ezen túl párszáz vagy pár ezer forintért vehetsz kiszuperált töltényt, érméket, jelvényeket, gázálarcot vagy egyéb felszerelést, amennyiben ilyen huzalmad van. Természetesen vásároltunk egy töltényt 300.- forintért... (élethű játék-gépuskát is vehettünk volna nyolcezerér')
Azt már nem részletezem, hogy ezután mi következett, sejtitek... igen, vízpart..
 |
| "Művészet és élet" valamint jóóó hideg fröccs |
Aztán az utolsó reggelen ráérősen összepakoltunk, mert 11-ig el kellett hagyni a szobát. Berámoltunk az autóba és még lementünk a partra, utolsót csobbanni. Aztán nehéz szívvel, de csak el kellett indulnunk. Utolsó pacsi a Balatonnak, utolsó kör a nyaralóban és az udvaron, utolsó elköszönés a bent lévőktől.
Integettünk a kerítés menti szederbokornak...
... a szomszéd kutyának...
... és a szomszédoknak is.
Egy tiszteletkör ilyenkor még belefér, indulás előtt a kedvenc lángososnál fel kell tankolni még egy kis végső balatoni feelinget. És milyen kicsi a világ, mondják, sőt, mondják azt is, hogy Balatonszárszó kis-Békéscsaba, a lángososnál ki köszönt ránk? A Kicsi egyik tanítónénije és egy másik tanár néni a suliból! :D Természetesen készült egy közös fotó is... aztán... go home...
Viszlát Balaton!
