Már az első kilométerek után olyan felhővel találkoztunk, mintha akvarellel próbálkozna A Mester az égi vásznon és érdekes, az első napi esti sétán megcsodált naplementén túl nem szoktak érdekelni a felhők, de most követtek a színek és fények, arcátlanul és kérkedőn magukra irányítva a figyelmemet. Próbáld megfesteni vagy akár fotót készíteni róla, olyan giccset kapsz, hogy pendül... de amikor ott ülsz a parton, csacsogva locsog a víz a lábad körül, a hajaddal kötözködik az esti szél, olyan, mintha az az egy év, ami az előző nyaralás óta eltelt, csak egy pillanat lett volna. Pedig ebbe a "pillanatba" mennyi történés, álom, fájdalom, és öröm fért bele... hát még mennyi ebbe a hétbe, amit ott töltöttünk újra.
Balatonszárszó. A legszebb szavak egyike a szótáramban :) Lássuk, mit tartogatott nekünk erre a nyárra.
Első nap mi más, a földvári TescoExpress (ez nem a reklám helye, nagyon jó kis bolt, ismert kaja ismert árakon, és évek óta szigorúan kötelező módon elpoénkodva a mellette található Möbel Csutak Bútor Áruház nevén és hevén) után megérkezünk, a csomagokat bedobjuk a szobába, kaját a hűtőbe, gyereket a Balatonba.
Második nap Földvár, felkeressük a kedvenc helyeinket, posta a képeslapokkal, Pelso étterem (menü 950.-), mellette a lottózó-újságos-ajándékbolt, ahol minden évben lehet olyan "azonnalakarom" ajándéktárgyakat lelni, amit soha nem vennél meg, csak ott és akkor... de akkor muszáj! Ezen kívül e program előtt és után vízpart, idén némi hisztivel és nyűggel... Majd délután némi hasfájással. Később némi hányással (Berci). Gyakorló anyaként gyanús a tény, így még kora délután megérdeklődtem, hol van gyermekügyelet. Az ugyan nincs, de este 11-kor úgy döntöttünk, hogy felkeressünk a legközelebbi, a földvári ügyeletet. Belépünk, orvos háttal ül, nagy mackó, két keze összekulcsolva a tarkója mögött, netet böngészik. Nem lelkes, de megfordul, betessékel, és pár mondat után meglágyul. Komótosan bólogat, és ridegen visszavág, ez nem nyaralós-vírus, ezt még otthonról hoztuk. Dejó, örvendek, tulajdonképp mindegy is... Majd pár mondat után valamiért tündérré változik, közli A Kicsivel, hogy kaphat egy szurit vagy mehet Siófokra a gyógyszertárba. A Kicsi alkudozik, hogy éjszaka jó dolog Siófokra autózni, de győz a józan ész... szuri készül, és elsimítja a félelmet a bizalom, A Doki pikkpakk dolgozik, majd közli, hogy egy ekkora fiúnak ez nem fáj. És tényleg, mire feleszmélünk, kitessékel az ajtón, kikísér, lepacsizik A Sértettel és megadja a telefonszámát, hogy ha éjjel 4x-nél többet hányna, hívjuk fel. Nem szoktam ilyet mondani, de most igen, isten áldja meg a kezét és a lelkét, dr. Kovács Zsolt István, ott Balatonföldváron!
Kicsi (és család) alszik reggelig (én kevésbé), másnap némi hascsikarástól és rossz közérzettől eltekintve kutyabaja. Reggel a változatosság kedvéért a bátyja közli, hogy szédül és nincs étvágya. Itt kezdtem feladni, de délben, a hascsikarós délelőtti fürdőzés után hazaérve, az erkélyen üldögélve, újsággal a kézben fogadott (a pezsgőspohár még úgy belefért volna a képbe)... Betegségek pipa, délután vidáman együtt pancsolt a csapat, bár nem voltam túl nyugodt (az ördög még a Balcsi parton sem alszik...) Úgyhogy a következő két éjjel folyamatosan, minden moccanásra ugrottam, hogy most épp ki készül hányni vagy hasmenni, de szerencsére ennyivel megúsztuk. Sőt, este egy kis sétát tettünk és előre megfontolt szándékkal rokonokkal is találkoztunk, Egy Fő Unokatesó és Egy Fő Udvarló is épp Szárszón töltötte napjait. :)
Ezután aztán kezdtem én is nyűgös lenni, hogy látni is kellene már valamit az orvosi rendelőn és a szabadstrandon túl. Egy táblán meglátom a Napfény udvar minigazdaság és állatsimogató hirdetését. Szóládi u. 75., ki ne hagyjátok, ha arra jártok. Emberi áron nézelődhetünk egy családi minifarmon, ahol nagyságrendben a minibékától a lóig, rendszertanilag puhatestűektől a gerincesekig mindenki megtalálható, aki egy háztartásban vagy minifarmon éldegélhet, akár néma, akár cincog, nyávog, rikoltozik, béget, mekeg ésatöbbi... Simogatni is lehet, magát talán halottnak tetető, elterült macskát az asztalon, lapátméretű tapsifüleket a nyusziketrecekben, gyenge idegrendszerű tengerimalacokat, rügyező dámvad buksit, bozontos csacsifejet és sorolhatnám, nem teszem, nézzétek meg magatok! :) Szimpatikus, hogy a belépő 650.-/450.- és 50.- Ft egy csomag kaja az állatoknak, 70.-Ft egy jéghideg, fél literes ásványvíz és emléktárgyakat, ajándékot is lehet normál áron vásárolni (népi ihletésű kerámiát, fonott kosarat, faragott lovat, hűtőmágnest, képeslapot). Persze ez se tartson sokáig, mert vár a vízpart, nehogy lemaradjunk! :)
Nem is baj a következő napi délelőtti eső, ez a kis pihenés kell is. Mindenki olvas, játszik, csendespihen, de délben a csepegő esőben megejtett ebéd után (már, akinek volt étvágya enni) kisüt a nap és estig lehet mulatni a vízben. Még le sem hűlt igazán, bár kell némi bátorság a térdigéren túl menni, de utána megint mehet a pancsolás estig :)
Utolsó nap, menjünkmárvalamerre.2 , én már rég kinéztem a fonyódi Kripta-villát, a történet megfogott, évekkel ezelőtt már szerettem volna látni, de nem volt látogatható, majd megnyitották és most felújítják, de úgy, hogy 4 melóson és 3 sóderkupacon kívül üres az épület. Viszont nagyon jópofa piros kavicsokat lehet gyűjteni a környéken, amiről a többedik után gyanússá válik, hogy festékes, de a víz nem oldja. Titokzatos is, naná.
A Kicsit nem érdekli más, zabos, hogy nem lehet a vízben és holmi üres ház miatt kellett ennyi utat megtenni (vagy 25 km...) és nehogy már kitaláljak más programot, nem érdekli a palánkvár, a várrom, a Szaplonczay sétány, és hagyjam békén az új Hajózástörténeti Látogatóközponttal is Födváron, menjünk már a vízbe. Vagy a Napfény udvarba. Ááááá...... aranyos volt egyszer, de engem jobban izgat az új kilátó, így ketté válik a csapat, Berci Apával megy kisállatsimogatni, mi meg Benivel felmászunk a kilátóba. Ezt is érdemes megnézni, ha útba esik... 1000.-Ft a belépő (3-14 éves korig 500.-), interaktív játékokkal teli két emeleten virtuális vitorást vezethetsz a kikötőbe, szélgépen tapasztalhatod, mikor milyen viharjelzés lép érvénybe, befekhetsz igazi függőágyba, lefényképezkedhetsz egy hercig kapitánnyal, a falakon ezer információ és jópár hajózástörténeti maketten bámészkodhatsz, tele a csigalépcsőház (ez a hajó formájú építmény árbóca) régi fotókkal, a "fedélzeti" büfé napfényes teraszán felfrissítheted magad, mielőtt nekivágsz a két emeletnyi kilátónak (már, ha nem lifttel készülsz megközelíteni). A kilátás olyan, mint bármelyik Balaton-parti kilátóból, a távolság, mint üveggolyó... lélegzetelállító, nagyon kék, nagyon szép. Kétségtelen, szeretem a nyuszikat és a tengerimalacokat, de most örülök, hogy a messzeségbe néztem, nem kecskeszemekbe. :D
Mire végigjártuk és végignéztük, a másik felünk is végzett az állatsimogatással, így semmi sem állt már utunkban, hogy mehessünk a... hová is? ... ja, a partra :P A közelgő felhő sem téveszt meg minket, itt ugyan nem lesz eső, hisz fürödni jöttünk! És tényleg nem esett, morgott, dörmögött, még villámlott is egyet, de sértetten elvonult, sőt, a Nap is vigyorogva előkerült. Jó dolog vihar-gyanú miatt majdnem üres strandon üldögélni, csend van és olyan békés, az embernek mosoly ül a szája szélébe, még, ha az utolsó este is...
Reggel nem maradt más hátra, mint a csomagolás. Ennél lehangolóbbat... na, de ugyan, az az egy év mindig olyan hamar eltelik, ugye... (ugye?). Szerencsénkre ragyogó napsütés és kellemes víz búcsúztatott, így délig még belefért a vízicsata, naná.
Aztán belefért még a hétbe az is, amit pakoláskor vettünk észre, hogy valahol valaki rendesen megnyomta az autónk első rendszámát. Nem vészes, de vissza kellett hajlítani és pattintani a keretbe. Bárki voltál, köszi, hogy nem tettél nagyobb kárt, hiszen jövőre is ez az autó szeretne elvinni minket odáig! :)
 |
| On the road, go home... |
