Egész télen nem voltam beteg. Nem tudom, hány vírus és nyavaja tarolt körülöttem, én kitartottam. Ittam a gyömbérteát rendületlenül és azt hittem, verhetetlen vagyok. Aztán elfogytak a vírusok, elfogyott a gyömbér, elfogyott az alázat, pökhendien a hátam mögé csaptam a citromfacsarót... A múlt hétvégén aztán kisöpörte alólam a lábamat valami. De úgy istenigazából. Éljen május elseje... Nem vagyok egy orvoshoz rohanós fajta, de hétfőn elmentem... keddre egész emberien éreztem magam, mit nekem légcsőgyulladás és felső légúti hurut... ahha, szerdán nem bírtam lábra állni, levert a láz, aludtam egész nap és kezdtem kétségbe esni, hogy szedem magam össze másnap estére az ovis anyáknapjára!? A természet nagy forgatókönyvíró, másnap délelőtt telefonáltak az oviból, hogy hőemelkedése van A Kicsinek... Akinek van némi tapasztalata gyereknevelésből, az tudja, olyan ez, mint másnapra a hideg zuhany + kávé... Eszembe se jutott szédülni vagy rosszul lenni, eltrappoltam az oviba (még hagyján), hazahoztuk a cuccait, az ünneplőt, a törölközőt és az anyáknapi ajándék rajzokat (kezdtem sápadni és gyengülni) majd elmentünk a gyerekorvoshoz (már kivert a víz), (hozzáteszem, ez összesen 10 perc lehetett, itt ugye nincsenek távolságok)... hazafelé cipeltem A Beteget ("semmi konkrét, majd kiderül, mi lesz ebből, de valami vírus lehet") és itthon simán mellé ájultam az ágyba. Mára kezdem magam összeszedni (remélem, mostmár tényleg... és nem tudom, hányszor volt eszemben az elmúlt napok alatt, hogy ennél betegebbek sose legyünk, és végtelenül átérzem azok elkeseredését, akik nem tudják, mit hoz a holnap, hogy meggyógyulnak-e valaha, és hetekig, akár hónapokig nem látják a napot és nem szívhatnak friss levegőt. (És itt tudnám megköszönni a munkatársaim türelmét és a Családi segítséget, ha várnának érte köszönetet, ugye...)
Ma is lassú üzemmódban, némi alvással próbáltam betegápolni, de lekopogom, Berci jobban van, mint én... délelőtt mesét nézett, valaki almáspitét evett... behúztam fülem-farkam, megéreztem!
- Anya, csinálsz almás pitét?
Megegyeztünk a délutánban és elkezdtem magam hatványozottan összerakni, és lázasan(höhö) járt az agyam, mi a legkönnyebben elkészíthető almáspite-recept. A töltelék oké, mert reszeltalmabefőtt van a spájzon, de a tészta... akkor véletlenül belerúgtam az eheti Nők Lapjába (még bele se lapoztam), leesett, kinyílt a recepteknél... epres pite, nincsenek véletlenek, jó lesz az almásan is, minden van itthon, egyszerűnek tűnik, hajrá. Hogy én mennyire utálom a kipróbálatlan recepteket kipróbálni. Szerintem bőven elírták a lisztet, nyúlt a tészta, ragadt, kipofoztam, de így se lett igazi, az elősütésnél olvadt le a pitesütő faláról, már nagyon ledőltem volna, b**megazalmáspitédetfiam... Persze az almaillatú csendbe belealudt a Kolléga, ALVÁSpite - mondja ÉletemnekPárja.
Ráadásul nincs is vele gond, kisült, kihűlt, így néz(ett) ki:
Ez pedig az érzés, amikor A Családmeteorológiai Jelenség az első falatot megnyalva közli, hogy nem finom...
Pedig biztosan az, mert nem sok maradt belőle végül, de sajnos három napja nem érzek semmiféle ízt és illatot...
Viszont ezek után A Kicsi gondolkodás nélkül betörölte az oviból hazahozott menüjét. Még, hogy szar a mintamenzakaja... Piha...
