Gyerünk Balatonra...

A köszönetnyilvánítás most rendhagyó módon az elejére kerüljön... hiszen illik megköszönnöm az elemeknek, hogy az előrejelzések ellenére ragyogó napsütés, szinte szélcsend és 26 fokos víz fogadott bennünket a Balatonnál. Kétszer esett éjszaka az eső, egyszer pedig este, de sem a víz, sem a levegő hőmérsékletét nem befolyásolta. Sőt, az esti zuháré után a gőzölgő csendben sétálni... maga a romantika :D

Öt nap Balatonszárszón :) 

Tavaly azt mondtuk, hogy egy négyévessel nyaralni lehet, de pihenni nem. Ez tökéletesen igaz az ötévesekre is... Főleg, ha ez az ötéves egy valódi vízimalac és ha meleg is van és vízpart is van, akkor nem is érti, minek annyi helyre menni és annyi mindent megnézni, ha fürödni is lehet.... Persze valamelyest engedtünk neki és közel annyi helyre nem mentünk el, mint amit előzetesen összeírtam, de azért voltunk itt-ott és láttunk ezt-azt, nem csak a vizet. :D

Érkezés után már-már hagyomány, hogy irány a part és "eszünk halt"... (még, ha rímel is...)... és lassan az is hagyomány, hogy másnap Földvárra megyünk vonattal, nincs ebben semmi újdonság, viszont vannak jól bevált helyeink, mint a piac, az újságos stand a képeslapokkal, a posta, egy étkezde menüvel, a központi part a sétánnyal... Amióta A Kicsi megszületett, nem nagyon jutott eszünkbe gyalog nekivágni. Nem nagy táv, régen sokszor gyalogoltunk Szárszóról Földvárra és vissza, most nekivágtunk és az út felét a parton tudtuk megtenni, vadregényes részeken sétálgattunk, és ...

... Az Ötéves szerint bőrös volt az ég...

Sétáló fa

Amióta átadták a régi mozi felújított épületében a Csukás Színházat, az intézményben és a szomszédos Sárkány téren is programözönben válogathatunk, így csöppentünk egy kecskeméti társulat gólyalábas-tűzzsonglőrös-tűzokádó sárkányos előadásába. Nem mondom, hogy a gyerekek egy része nem ijedezett a hórihorgas ördögök láttán, de alapvetően látványos (kissé hosszúra nyúlt) műsor volt, nem bántuk meg ezt a kis esti kitérőt.

Keszthelyen, a Festetics kastélyban gyerekkoromban voltam utoljára. (Jópár éve ennek, de arra emlékszem, hogy nem tudtam megjegyezni a város nevét és Anyukám mondogatta, gondoljak a kesztyűre, ez eszembe fog jutni és a kesztyűről pedig Keszthely. :D )
Bevallom őszintén, örültem, hogy többféle kombinációban lehetett jegyet váltani, ugyanis mint mondtam, előre sejthető volt, hogy A Vízimádó Ötéves bojkottálni fogja múzeumlátogatási igényünket, így első nekifutásra a Pálmaházba (két éve nyitották meg, 20 év után újra) vettünk belépőt. Bingó. A hatalmas növények, az üvegházak, a Pálmaház (lakik benn 3 papagáj is) és a nagy tó-akvárium is lekötötték  Sőt, néha A Nagyot kellett keresni, ő a családi Biológus, simán leragadt egy-egy növénynél és jegyzetelt...
Apró standon szuvenír növénykéket árult egy fiatalember, a lehető legkopárabb, legelszántabb külsejű pozsgás növényt vásároltuk meg, kifelé a pénztáros hölgy mosolyogva megjegyezte, hú, ez mindjárt virágozni fog! Elárulta, hogy piros pompom nő majd rajta, naugye, tudtuk, kit kell választani! :D
Sőt, a hölgy azt is elárulta, hogy a kezében levő párás flakon a pár méterre lévő oroszlános kútból folyó hideg víztől ilyen... és valóban. Mintha a hűtőből vettük volna ki, hűvös, friss, alaposan leittuk magunkat...

az oroszlános kút

Hány éves vagy Tarzan?

30-as méretű hibiszkusz virág a Pálmaház udvarán

A kastélypark után egy apró rétesházra bukkantunk, volt ugyan hamburger és szendvicsek, de örömmel fedeztük fel, hogy többféle tészta és tésztasaláta közül válogathatunk, végre valami új, valami jól hangzó és még az ára is tűrhető. Ezen felül pedig rétesekből a bőség zavara, sós, édes, temérdek féle... A kastély szélére néző kellemes terasszal és házi bodzaszörppel büszkélkedhet az "intézmény", ráadásul a népművész alkotóház (sajnos nem jutottam be) tőszomszédságában található, egy bájos fazekasházzal (bolttal) egyetemben. Remek "Mekka" tésztát ettem (grillezett cukkini, aszalt paradicsom és valami fűszeres, zöld öntet volt a tésztán, pont "rendes" adag, de befért mellé a málnás-túrós rétes, és bevallom, hogy A Kicsi barackos-túrósát is én végeztem ki. Teljesen véletlen érdekessége ennek az ebédnek, hogy a Cserna Antal-Szalay Kriszta színészházaspár ült mellettünk legkisebb gyermekükkel. (ÉletemnekPárja szúrta ki a színészt, aki a La Mancha lovagjában vendégszerepelt anno Békéscsabán.)

Barackos-túrós (ez a negyede volt)

Természetesen ismét kezdett sok lenni a jóból, irány a Balaton...

Keszthelyről hazafelé (mármint Szárszóra tartván) figyeltem fel egy sárga virágú növényre, mely sűrűre színezte az út menti árkokat. Nem volt ismerős, még nem néztem utána, de ez a sárga látvány csodásan kísérte végig utunkat, és gyakorlatilag Dunaföldvárig (egyre ritkábban, de) mindenhol látható/csodálható...

Ha már ettünk az előbb, megmutatom az egyik ebédemet... íme, a vasalótalp alatt sült csirkecomb. Mustáros pácban érlelt, filézett felsőcomb... nézzetek meg tüzetesen egy vasalótalpat és próbáljatok elképzelni egy ovális hússzeletet, ami minimálisan kilóg két oldalt alóla. Vagyis elfért a tenyeremben. Szó se róla, nagyon finom volt és mellette ültünk, amíg készült, vagyis éreztük az illatát, hallottuk a sercegését s látványnak sem utolsó, de 1750.-Ft-ot kóstált ez az egy szelet hús, a köret mellé plusz annyi, amennyi... volt ebből kisadag is, vagyis féladag, az ár 70 százalékáért... (kiszámoltam, belegondoltam, de hagyjuk ezt ennyiben...) Egyszer belefért...

Vasalótalp alatt sült csirkecomb

Ad hoc, lássunkmégvalamit programként a siófoki Víztorony kilátót vettük be a következő napon. 3 szinten lehet gyönyörködni a kilátásban, nyilván az a sláger-kanyar, amikor a Balcsira látsz rá... ugyanis a 3. emeleten a körpanorámát még tetézi az ablakok mellett lassan körbe forduló sáv, remek móka, még az ötéveseket is leköti...

A Csukás Színház melletti lángosost gyakran felkeressük, és amíg a lángos sül (No.1., bár az idén mintha kisebbek lettek volna), körbe lehet szaladni az épületet. A nézőtér félig nyitott. Fedett ugyan, de a magas fal és a tető közt szabadon jár a levegő. A bejárat sem szorosan zárt, be lehet kukucskálni. Megtettük. Épp Csukás-mesékből született nagyméretű bábok kiállítása volt, amit teljesen véletlenül, a hazindulás napján, az indulás előtti utolsókívánságlángos elfogyasztása előtt meg tudtunk nézni. Egy munkatársuk valakinek soron kívül kinyitotta az ajtót, mi meg kihasználtuk ezt és a gyerek(kor)méretű figurák közt olyan jó volt eltölteni ezt a pár, utolsó percet a nyaralásból... :)

Ahogy elindultunk hazafelé, eleredt az eső... és keretes is lehetne ez a kisregény a kezdeti köszönetnyilvánítással, de utolsó momentumként meg kell mutatnom "valakit". Cecén megálltunk. (léghoki és mosdó, visszatérő vendéggé váltunk már) Kellemes kis hely, fedett terasszal és bekerített, saját minijátszótérrel. Anya, anya, szarvasbogarat találtam! De nem szarvas volt, hanem orrszarvú ... hát erre is 44 évet kellett várnom, hogy találkozzak eggyel :)

Itt a vége fuss el véle, aki nem hiszi, járjon utána(m)...

(nem egyszerű mesélni... visszaolvasva annyi mindent tudnék még... )