ÉletemnekPárja meglepett egy lámpával.
Nem ez az első lámpameglepetése. Nem is a második, de a történet szempontjából az utóbbi kettő (három) a lényeges. Történt, hogy amikor beköltöztünk az új lakásba, a mozdítható világítótestek közül semmi nem került hasonló helyre, mint az előző szobákban volt. Az asztalomról a kis olvasó (Anyukám szerint "lánynéző lámpa" és semmiképp se kézimunkázáshoz való) átkerült az ágy mellé. (nem, mintha mostanában olyan sok időm lenne olvasni, de mégiscsak ez volt az eredeti funkciója.) Bár mondom, éjjeli fénynek inkább megfelel(sicc), mint olvasni vagy varrni. Na, de azt is szeretem, ha fényes, ha nem is fényes. (mellesleg ezt is Tőle kaptam)
Kaptam helyette másikat az asztalomra, formában és színben még odaillőbbet. Fénye is van. Tökéletes.
Aztán történt, hogy a Családmeteorológiai Jelenség (4,5) rászokott az asztalomra (hogy pontos legyek, a számítógépre). Így, amikor 15-20 percre tátott szájjal lefoglalja egy mese vagy játék, én mögötte teszek-veszek a nagy asztalnál. És nem látok semmit, mert itt nincs égő, se fölötte, se mellette. No, ezért, ide kaptam hát ezt a szépséget:
Az egyetlen bajom annyi volt szegénnyel, hogy önmagához ugyan illik ez a kék szalag, de az összképből nagyon rikít. Kerülgettem három napig, és annyira kézenfekvő volt a megoldás, hogy csuda. Ráadásul pár perc alatt elkészültem vele.
Na, ki van a háttérben? :)
Kapott egy bordó szalagot, egy darab csipkét és három gombot a tövébe.
Ugye jobb? Azt még nem döntöttem el, hogy a lábát átfestem-e. Egy fehér vagy vajszínű talppal már nagyon világos lenne, bordóval már túl sok. Alapvetően így nem lóg ki, de azt hiszem, erre még alszok egyet. :)
